Néhány hete Ausztráliában előkerült egy idén 20 éves sajtburger a McDonald's-ból, aminek ránézésre semmi baja sincs, úgyhogy megint bejárták az internetet azok a hőbörgések, hogy persze, mert a mekis kaja műanyag, ennél jobb bizonyíték nincs rá.
Itt a sajtburger a tulajdonosaival.
Itt pedig lent megnézheti, hogy hogy néz ki egy mekis hamburger 20 év után.
Tényleg nem sokkal rondább, mint bármilyen városszéli büfében kapható dögburger, de hát húsz év mégiscsak nagy idő.
Hiába cáfolták már meg többször is nagyon alaposan, hogy a mekis burgerek nem azért nem rohadnak, mert műanyagból vannak, hanem azért, mert nagy körültekintéssel készülnek, minden ilyen, a múltból előkerülő, de egészen pofás burgernél újra előjön a régi mantra.
A szkeptikus olvasóinkat igyekezzük most meggyőzni. Az, hogy a McDonald's 2012-ben hivatalos oldalán megválaszolta a kérdést, valószínűleg nem nyom túl sokat a latban, mégsem vallhatják be, hogy műanyagot árulnak.
De a Serious Eats blog szakács végzettségű szerzője 2010-ben tudományos alapossággal tett pontot az ügy végére, és pontosan arra jutott, mint a McDonald's a saját válaszában, neki már csak el lehet hinni, hogy miről van szó.
A hipotézisek
A Serious Eats szerzőjének módszere az volt, hogy felállított néhány hipotézist, hogy mi okozhatja azt, hogy egy étel hosszú idő után sem kezd rohadni. Összesen öt lehetséges magyarázatot talált, az egészen életszerűtől kezdve a teljesen elrugaszkodottig.
Ezek voltak azok:
- Különleges tartósítószer használata a zsömlében vagy a húspogácsában
- Magas sótartalom
- Alacsony nedvességtartalom
- Semmilyen spóra sem érintkezik a burgerrel készítés és csomagolás közben
- Vákuumban készítik a szendvicset
A legutolsó hipotézist kizárhatja mindenki, aki életében volt már McDonald's-ban, ha légmentes környezetben készülnének a szendvicsek, akkor az éttermekben sem lehetne nagyon levegőt kapni, hiszen a konyha és a vendégrész egy légtérben van.
A spórás magyarázatot is ki lehet zárni, ügyelnek ugyan a tisztaságra, de nem lehet teljesen kizárni a természetet. Tény viszont, hogy a sütés közben a spórák nagyon nagyon nagyon nagy része elpusztul.
A különleges tartósítószert már kicsit gyengébb lábakon álló érvekkel vetette el a szerző, de végülis elfogadható, hogy a McDonald's azt mondja, a húspogácsák 100 % marhahúsból vannak, így nem lehet bennük semmilyen spéci tartósítószer. A zsemlék pedig gyakorlatilag megegyeznek azokkal, amiket kiskereskedelmi forgalomban is lehet kapni, ezekben sincs semmilyen trükkös anyag.
A magas sótartalom szintén kizárható, az ételek összetevőinél megadják, hogy mennyi só van bennük, nincs bennük annyi, hogy tartósítószerként működhetne az ételekben, és az ízükön sem érződik a dolog.
Maradt tehát az, hogy a McDonald's termékeinek nagyon alacsony a nedvességtartalmuk, ami elég hatékonyan tudja gátolni az ételek rohadását. Gondoljunk csak a sós, szárított sonkákra, azok is meglepően sokáig bírják mindenféle más tartósítószer nélkül.
A megvalósítás
Ezután jött a bizonyítási szakasz. Vett néhány McDonald's-terméket, valamint otthon is készített néhány hamburgert, a mekiével megegyező zsömléből és húspogácsából.
Össze-vissza keverte a zsömléket, a pogácsákkal, voltak, amikhez plusz sót rakott, voltak, amikhez semmit, voltak tisztán McDonald's-termékekből álló burgerek és teljesen háziak is. Összesen 9 darabot készített, majd várt.
Először az tűnt fel neki, hogy mindegyik burger, nagyjából egy hét alatt 25 %-ot vesztett a méretéből, vagyis teljesen kiszáradt. Pár hét után pedig arra jutott, hogy szinte semmi különbség sincs a mekis és a házi hamburger állaga között.
Mindegyik burger simán kiszáradt anélkül, hogy penészedni vagy rohadni kezdett volna. A trükk az, hogy a hamburgereknek meglepően nagy a felületük a méretükhöz képest, ezért gyorsan tud belőlük párologni a nedvesség, ami nagyban elősegíti azt, hogy hamarabb száradjanak ki, mint hogy elkezdenek rohadni.
Ezzel valószínűleg a McDonald's is tisztában van, és nem véletlenül készítenek ilyen hamburgereket. Ehhez jön még hozzá az is, hogy a burgerben található hús gyakorlatilag steril, nagyon magas hőfokon sütik hosszú perceken keresztül, minden baktérium elpusztul rajta, ezért ha a hamburger nem találkozik semmilyen baktériummal, ami beindíthatná a rohadást és a penészedést, csak szépen kiszárad, és mivel a hamburger felépítése miatt nagyon gyorsan távozik belőle a nedvesség, így a baktériumoknak nagyon kevés idejük van arra, hogy a nedves környezetben megkezdjék a rohasztást.
Volt viszont két hamburger, egy házi és egy mekis, amiket nejlonzacskóban rakott el. Ezek egy hét után ugyanolyan mértékben bepenészedtek, hiszen a zacskóból nem tudott távozni a nedvesség, így be tudott indulni a rohadás. A hamburgerek csomagolása is a száradást segíti elő, így tényleg semmi meglepő sincs abban, hogy a hamburgerek bizonyos feltételek megléte mellett húsz év után sem penészednek be. A lényeg az, hogy ha egy hét után sem penészednek, akkor húsz év után sem fognak, hiszen nincs bennük semmi nedvesség.
Egyébként a McDonald's is pontosan ezzel a magyarázattal szolgált a saját oldalán, amikor a fogyasztók erről kérdezték.