horoszkóp

Ez az igazi szexmánia: halálra kúrják magukat egy ausztrál erszényes faj egyedei

mm
2015.06.03. 09:12
  erszenyesmenyet.png

Újabb két faját találták meg az Ausztrália keleti részén élő erszényesmenyéteknek, így megint bekerült a hírekbe ennek a nemzetségnek a meglehetősen különös szaporodási ciklusa. A most felfedezett fajok közül az egyik ráadásul már a felfedezése pillanatában veszélyeztetett faj, mert annyira sok dolog próbálja elpusztítani ezeket az állatokat saját magukon kívül is, de erről kicsit később.

Az erszényesmenyétek fajaira jellemző a szemelparitás, vagyis az, hogy egyszer szaporodnak, utána elpusztulnak. Az egyes fajoktól függ, hogy pontosan milyen százalékban élik túl a szaporodásnak nevezett brutális orgiát, és képesek akár egy következő évben is egyedeket hozni a világra.

Bár kérdés, hogy akar-e bárki még egyszer szaporodni azután, hogy túlélte az erszényesmenyétek párzási időszakát.

Szegény erszénesmenyétek ott rontották el az evolúciót, hogy valamiért télen szaporodnak, amikor kevesebb a táplálék, ezért az egyébként is energiaigényes párzási időszakra legyengülve fordulnak rá.

És nem olyan párzásról beszélünk, mint az oroszlánok, akik 10 másodperc alatt letudják a dolgot, hanem 14 órás maratonokról. Ahhoz, hogy a hímek bírják ezt a gigászi, nagyjából két héten át tartó orgiát, gyakorlatilag leállítják az immunrendszerüket és az emésztésüket is, hogy energiát szabadítsanak fel, hogy bírják végig a párzási időszakot, és a létező legtöbb nősténnyel tudjanak párosodni.

„Belső vérzésük, fekélyeik lesznek, kihullik a szőrük, néha meg is vakulnak, és még úgy is próbálnak szaporodni” – mondta az ABC-nek egy emlőstannal foglalkozó szakember.

Elég borzasztó elképzelni, milyen lehet egy ilyen hatalmas, elhúzódó, aggresszív orgia az erszényesnyesteknél, tényleg csak a vikingekhez, keltákhoz, hunokhoz hasonló barbárokhoz tudja az ember az ilyen viselkedést társítani, esetleg a Trónok harca politikailag motivált szereplőihez, hozzájuk viszont tényleg egészen könnyedén.

A kéthetes üzekedés végére a hímek nagyjából fele elpusztul, egyes fajoknál a teljes hímpopuláció. Ha ön nem azok közé tartozik, akik azt mondják, hogy bárcsak szex közben halnának meg, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy ennek az egésznek így mégis mi értelme van.

Az evolúció, ha elsőre nem is mindig magától értetődő, valójában a létező legpraktikusabb megoldást kínálja a legtöbb problémára, még akkor is, ha a legjobb megoldás a halál. A hímek elpusztulásával ugyanis tutira van ugyanis elég táplálék (pókok, rovarok) ahhoz, hogy felneveljék a következő generációt. Egy ideig azt hitték, a hímek altruisták, vagyis gyakorlatilag feláldozzák magukat, de nem teljesen erről van szó. A szaporodási vágyukat a stresszhormon pörgeti, ami egy idő után annyira elárasztja a testüket, hogy gyakorlatilag elvesztik az eszüket, és szó szerint nem jár más a fejükben csak az, hogy bármi áron, de minél több nőstényt termékenyítsenek meg, mintha hirtelen részeg kamaszokká válnának, akik először mennek le balatoni diszkóba.

Az erszényesmenyétek iszonyú régóta fenn tudták tartani magukat ezzel a kegyetlen szapordási móddal, amivel egyébként messze nincsenek egyedül az állatvilágban, elég csak mondjuk a lazacokra gondolni, amik visszaúsznak a szülőhelyükre, hogy ikrarakás után elpusztuljanak, vagy a fekete özvegyekre, amik megeszik a hímeket a párzás közben, után.

A most megtalált, kihalóban lévő faj csak és kizárólag az ember miatt van kihalóban. Egyrészt az emberek miatt csökken az élőhelye az egyébként is csak egy viszonylag szűk sávban élő állatoknak, másrészt az emberekkel érkező állatok nagy mértékben pusztítják ezeket az erszényeseket. A macskák kedvelt célpontjai, ahogy a vörös rókák is rendszeresen vadásznak rájuk. A vörös rókákat pedig az ember vitte be Ausztráliába. Mindkét állat, a macska és a vörös róka is rajta van a világ legrosszabb invazív fajai Top100-as listáján.