Őrület, de mindazok ellenére, amit az instagramos profiljaik (mondjuk itt, meg itt, vagy itt, esetleg itt) sugallnak, illetve annak dacára, hogy az egész világ el van ájulva a testüktől, a modellek élete lehet pont olyan terhelt, mint bármelyik árufeltöltőé, mérlegképes könyvelőé, vagy fejőlányé.
Erről mindahányan meggyőződhetünk, akik a Daily Mail ajánlása alapján elmélyedünk a Whisper nevű appra feltöltött modell-problémákban. (A Whisper elvileg egy anonim tartalommegosztó lehetőség, de hát ezen mondjuk mi is kiadhatnánk magunkat modellnek. Mindegy.) Íme, ezek a gondok nyomasztják az ilyen nőket és férfiakat.
Társkeresési nehézségek
Sokan írják azt, hogy a rengeteg munka és utazás miatt nincsen sem idejük, sem alkalmuk pasizni, ami teljesen érthető: gondoljanak csak bele, milyen sokat kell repkedniük két munka között ide-oda. (Amitől, mint egy nő írta, extrém stresszhelyzetek érik, ahonnan már csak egy ugrás volt a paranoia.) De nemcsak az idő, az emberanyag is hiányzik: akad, akit elkeserít, hogy biodíszletként kezelik, és csak villogni akarnak vele a haverok előtt, nem egy tartalmas kapcsolatot kialakítani.
Előítéletek
Ez annyira nyilvánvaló, hogy csak röviden: természetesen a szép embereket automatikusan butának is nézik – talán mert nehogy már valakinek akkora szerencséje legyen, hogy szép is, okos is? A másik verzió, hogy mindenki arrogánsnak tartja a modelleket, pedig hát ez miért lenne rájuk igazabb, mint másra? A legkeményebb talán az a vallomás, amely szerint egy férfimodell utál diétázni és gyúrni, de úgy érzi, csapdában van, mert semmi másra nem jó.
Gyűlölet
A whisperes posztok (és a vonatkozó cikk) alapján két okból tudják rettentően gyűlölni a modelleket: mert az alakjuk tökéletes, vagy mert egyáltalán nem az (vagyis például plus size kategóriában vannak). Pedig egyrészt a tökéletes test sem pont úgy, annyira tökéletes, másrészt meg tényleg, ki annyira ostoba, hogy gyűlölködjön azért, mert valaki valahogy kinéz? A válasz kéznél van: minden kommentelő, vagy bárki, aki összesúg az utcán, hogy nézd már azt a kurvát. Na, azok.
Magasság
Van, aki csak azért kezdett el modellkedni, hogy nála magasabb emberek között legyen, vagy éppen ne érezze magát szörnynek, mint általában, a rengeteg alacsony között. És itt is bejön a képbe a pasizás: egy kifutós modell van vagy 175-180 centi, és ő is szeret alacsonyabb lenni a fiújánál.
Bizonytalanság
A modellek közt is sok a komplexusos ember, akik kinézhetnek bárhogy, sosem lesznek elégedettek az alakjukkal. Bizonyára nehéz lehet feldolgozni azt is, mekkora különbség van a saját, valódi és a retusált testünk látványa közt, de van, amikor ennél is durvább a helyzet: „úgy érzem, senki sem néz rá, és mindenki sokkal vonzóbbnak tartja a barátaimat”. Egy férfimoell pedig azt írta, évekig dolgozott azon, hogy leszerződtessék, és még mindig visszataszítónak látja önmagát. „Modellkedem, de semmi önbizalmam nincs a testem miatt.”
ÉTEL!
Lássuk be, mind el tudjuk képzelni ezt: tök jó modellnek lenni, persze, de azért viszonylag ritkán lehet olyat enni, ami még finom is. Ha nem hiszik el, gondoljanak csak Chrissy Teigenre, a diétagyűlölő bikinimodellre, aki szakácskönyvvel bizonyítja: nem tartozik azok közé, akik csak pózolnak a hizlaló ételekkel, hanem büszkén eszik olvadt sajtot, két pofára.