Blanche Monnier-nek hívták, huszonöt éves volt 1876-ban. Az előkelő származású párizsi lány már nagyon szeretett volna férjhez menni, mielőtt túl késő lesz, és anyja is csak erre várt. Vesztére egy nála idősebb, szegény ügyvédbe szeretett bele, az anyjának pedig esze ágában sem volt hozzáadni.
Aztán Blanche eltűnt. Hiába volt korábban a társasági élet ismert szereplője, többé senki sem látta. Testvére és édesanyja egy ideig gyászolták, aztán visszatértek korábbi életükhöz. Látszólag.
A levél, amely mindent megváltoztatott
1901. május 23-én a párizsi legfőbb ügyész rejtélyes levelet kapott.
A levél annyira megdöbbentő volt, hogy a Monnier család makulátlan hírneve ellenére úgy döntöttek, kivizsgálják az esetet. Több rendőrtiszt ment el a házhoz, az egészet átkutatták, mígnem az emeleten találtak egy lelakatolt ajtót. Amint kinyitották, borzalmas bűz lepett el mindent, és váratlan látvány fogadta őket.
Egy rendkívül alultáplált nővel néztek szembe, akinek ágyát étel és ürülék borította. Negyedszázados fogsága alatt sem a szabad levegőn nem járt, sem mással nem találkozhatott. Huszonöt kilósra fogyott. Egy szemtanú elmondása szerint „a szerencsétlen nő teljesen meztelenül feküdt egy rohadó szalmaágyon”, körülötte bogarak, ételmaradékok. A helyiségben elviselhetetlenül rossz volt a levegő, hogy a rendőrök azonnal nem is tudtak haladni a nyomozással.
Az anyját, akit korábban jószolgálati tevékenységéért kitüntettek a városi elöljárók, azonnal letartóztatták. Tizenöt napot töltött börtönben – azért csak annyit, mert, mint ez a régi újság írja, elvitte a szívbaj. Arra még volt ideje, hogy bűnösnek vallja magát; azt mondta, addig akarta bezárni a lányát, amíg jobb belátásra nem tér, és szakít az ügyvéddel. Hazudott: a férfi akkor már tizenhat éve halott volt.
A fia is bíróság elé került, őt tizenöt havi börtönre ítélték – csakhogy végül elengedték, mert a jog nem ismert büntetést arra, hogy elmulasztott segítséget nyújtani a testvérének. Ő maga azt mondta, Blanche bármikor elhagyhatta volna a házat, de nem akarta. A tárgyalóteremben hiába őrjöngött a tömeg, hiába gyűlölte őt a párizsi közvélemény: szabadon távozhatott.
Blanche Monnier nem bírta ki ép ésszel a rabságot: kiszabadítása után Bois-ba vitték, elmegyógyintézetbe. Ott is halt meg, 12 évvel később, 1913-ban. Történetéből André Gide 1930-ban írt könyvet, La Séquestrée de Poitiers címmel.