Ötven éven keresztül sem a tanárok, sem az iskola többi alkalmazottja nem volt tisztában azzal a ténnyel, hogy a csontváz, amely alapvető kelléke a Haydock iskola művészeti óráinak, valójában élő emberi lény volt, aki Ázsiából származott (feltehetően Indiából), és az 1900-as években halálozott el 17 és 30 éves kora között. Ja, és gerincferdülése volt, bár azért gyanítható, hogy nem ebbe halt bele.
Járt ön biológia órára általános- vagy középiskolában? Nyilván igen. Akkor viszont biztos ismeri Samut, a csontvázat (valamiért mindenhol így hívták). Samunak, amellett, hogy rajta keresztül csak úgy szőr mentén, de megtanultuk a emberi test anatómiáját, volt még egy óriási előnye is. Műanyagból volt. Ez azonban egyáltalán nem igaz Arthurra, aki a Mersersyde-i iskola lakója több mint 50 éve, és akiből az egyik laboratóriumi technikus, Sandra Dixon ravaszul mintát vett. Szerencse, hogy a hölgy ilyen mérhetetlen kíváncsisággal bírt, ugyanis a tesztek kimutatták, hogy a csontok emberi test maradványai.
Az ingyenes temetkezési helyet a Greenacre Woodland park biztosította, a ceremóniát pedig magára vállalta a Haydock-i temetkezési vállalat.
Ann Ashburner, a művészeti iskola igazgatója a Daily Mailnek így nyilatkozott:
Arthur emberi lény volt. Keresztény iskola lévén, és mert hosszú évekig szolgált bennünket, feladatunknak tekintjük, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk érte. Minden élet szent, mi pedig tartozunk neki annyival, hogy nyugodt, békés pihenést biztosítsunk a számára.
A tanárok mellett a diákok is kötelességüknek érezték, hogy elkísérjék Arthurt végső útjára.