Nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki 1986 január 28-án megbabonázva bámulta, ahogy a Challenger űrhajó nekivágott a sztratoszférának, hogy aztán 73 másodperccel később szétrobbanjon, a hét utasa pedig a tengerbe és a halálba zuhanjon. Gyerekként talán ez volt az első igazán traumatikus médiaélményem.
A felvételen látszik, ahogy a csapat egyetlen civil tagja, Christa McAuliffe szülei a robbanás és a hallható pánik ellenére jó ideig fel sem fogják, hogy mi történt. Bruce Hall, a CBS egykori riportere jól emlékszik ezekre a percekre.
„Amikor bekövetkezett a robbanás, a többi veteránnal együtt én rögtön tudtam, hogy ez egy katasztrófa. Christa McAuliffe szülei nem tudták. Nyilván látták, hogy valami baj van, de fogalmuk sem volt, hogy valójában mi történt."
A történtek életkortól függetlenül, emberek millióinak agyába égtek bele örökre, és még most, három évtizeddel később is ütnek, pedig azóta sokkal durvább tragédiáknak is szemtanúi lehettünk már élő adásban.
Az akkor váratlan balesetről később kiderült, nagyon is emberi, és nagyon is megelőzhető mulasztás miatt következett be, de ennyi idő távlatából talán már az érintett családtagok sem képesek a haragra. A parancsnok, Francis Richard Scobee felesége inkább arról beszélt interjúban, hogy mennyire furcsa nézni volt férje fiatal arcát a képeken, miközben ő már dédmama. Azt is hozzátette, az emberek a mai napig pontosan elmesélik neki, hol, milyen körülmények között voltak szemtanúi a Challenger szétrobbanásának, írja a CBS.
A 30 éves évfordulóra a NatGeo egy speciális dokumentumfilmet sugárzott, január 25-én, ami eddig nem vagy csak ritkán látott felvételekkel, valamint a legénység tagjaival készült interjúkkal próbál ennyi idő után is újat mondani a katasztrófáról.