A Jezebel tette közzé a hírt, miszerint a brit Rose & Willard divatcég visszalép korábbi nyilatkozatától, amiben azt ígérték, a modellek szerződései tartalmazni fogják, hogy csak akkor kapnak fizetést a modellek, ha esznek. Januárban a divatcég alapítója, Heidy Rehman egy cikket írt a Huffingtonpostnak, amiben leírta, hogy amennyiben nem esznek rendesen a modellek, nem fognak fizetést kapni. 

A poszt eredeti címe az volt, hogy a modelleknek nem lesz más választása, mint enni, ennek ellenére mára megváltoztatta a véleményét, és azt közölte, hogy nem lesz olyan szerződés, ami megmondja a modelleknek, hogy enniük kell. Sőt, azt mondja, félreértelmezte a világ a mondanivalóját.

„Nem áll szándékunkban bárkit is drákói szigorral kényszeríteni bárhogyan" – mondta a Dazednek, és azt is hozzátette, senkit nem fognak ellenőrizni, hogy rendesen eszik-e.

A szerződést nem szeretnék ráerőltetni a modellekre. Ezzel némileg felülírva a januári nyilatkozatát, amivel akár meg is változtathatták volna a divatipart. A modellek oldaláról nézve, jogukban áll a saját testükről maguknak dönteniük, saját maguknak kell felelősségteljesen dönteniük az étkezésről, a hánytatásról, a koplalásról. 

A kicsit bébiszitteres hozzáállás célja nem más, mint megvédeni a modelleket az önsanyargatástól, a nem evéstől, és az egészségtelen külsőtől – ami a kifutókon mindmáig követelmény. Tény, hogy nyomás nehezedik a modellekre, de a divatházak felelőssége is, hogy egészséges külsejű férfiakat és nőket alkalmazzanak az iparágban. Ugyanis a nem megfelelő méretű modelleket elküldik, és nem szerződnek velük.

A kezdeményezésnek pedig helye lenne, évek óta téma a modellek testalkata, ami a nyolcvanas-kilencvenes évek óta egyre vékonyabb és vékonyabb. Az egészséges test még mindig nem írja felül a divatvilág szerinti tökéletes női és férfi testet – a kifutókon olykor megjelennek ugyan plus size modellek vagy teljesen hétköznapi emberek is, de ők inkább csak alibinek szolgálnak.