horoszkóp
öngyilkos ember2

Így haltam meg: dokumentumfilm egy férfi életének utolsó pár hónapjától az eutanáziáig

2016.02.12. 08:40

A BBC Two angol tévécsatorna dokumentumfilmet forgatott az 57 éves üzletember, Simon Binner utolsó néhány hónapjáról egészen addig a szívszaggató pillanatig, amíg 2015. október 19-én, Svájcban, egy baseli eutanázia klinikán ki nem oltotta saját életét. A másfél órás filmet a napokban, január 9-én játszotta le a BBC, amellyel, nem meglepő módon, azonnal nagy port kavart.

Simon Binnert 2015 januárjában diagnosztizálták egy motoneuron betegséggel, amely egy olyan idegsejt eredetű degeneratív kór, amely először súlyos fogyatékossághoz, majd halálhoz vezet. A leépülés időszakában a beteg egyre kevésbé képes uralni a testét, egy idő után nem tud mozogni, enni és beszélni sem. Binner nem akart fájdalmas szenvedések közepette meghalni, ugyanakkor azt is el akarta kerülni, hogy a családja kiszolgáltatott állapotban lássa. 

Miután az orvosok közölték vele a diagnózist,  úgy határozott, hogy megörökíti életének utolsó, rövid szakaszát. LinkedIn oldalán a következőképp búcsúzott: 

Meghaltam Svájcban 2015. október 19-én, hétfőn. Temetésemet 2015. november 13-án, pénteken tartották. 

öngyilkos ember

Végső perceiben elköszönt barátaitól, akik vele tartottak Svájcba, életének utolsó állomására. Lányai, Hannah és Zoe nem mentek velük, a családból csak felesége, Debbie volt jelen. Binner – és ez látszik a filmen is rámosolygott, majd telefonján lejátszotta utolsó, neki szánt üzenetét. Közben eltekerte az infúzión lévő csapot, és hagyta, hogy a halálos dózisú altató elöntse a testét. 

4 perccel később, 9 óra 38 perckor meghalt. 

Az utolsó üzenet

Nagyon, nagyon szerettelek, Debbie. Meg sem érdemeltelek téged, ahogy a lányokat, Hannaht és Zoét sem. Ti szerettetek és gondoskodtatok rólam, pedig néha egy igazi mogorva fráter voltam. 

Tényleg nagyon szeretlek, Debbie.

Mindig sokat bohóckodtunk és nevettünk, hálásak lehetünk, amiért megtaláltuk egymást. És azért is, mert volt időnk felkészülni minderre. Volt rá 10 teljes hónapunk. Sokkal jobb, mintha egy autóbalesetben veszítettél volna el.

Mindent meg tudtunk beszélni, amit kellett. Igazán fantasztikus feleség voltál, és tudom, hogy szerettél engem és hogy én is szerettelek téged.

Tudod, sem az időt, sem a dagályt nem irányíthatja ember. Nagyon szeretlek, Debbie. Légy jó."

Nézői reakciók

Az interneten kommentelők mindig kritikus tömegként viselkednek, a film azonban majdnem minden nézőből azonos hatást váltott ki, azaz, a valaha látott legszomorúbb dologként jellemezték. Volt, aki azt írta, hogy mélyen elkeserítette, és hiába bonyolult, egyben megosztó, mégis mérhetetlenül fontos ügy, és ezt mindenkinek látnia kellene. 

Rengetegen ismerték el, sőt, egyenesen lenyűgözte őket Binner bátorsága és Debbie emberfeletti ereje, amellyel mindvégig támogatta férjét. 

Noha a dokumentumfilm nagyrészt pozitív reakciókat váltott ki, a szamaritánusok erőteljes nyomására a BBC kivágta az utolsó jelenetet, tehát a halál beálltának pillanata már nem látható a felvételen.  

Így haltam meg: Simon választása

Magyarul nagyjából ennyit tesz a dokumentumfilm eredeti címe: How to die: Simon's Choice. 

A film a házaspár tizennegyedik házassági évfordulójával kezdődik. Hamar eljutunk azonban többek között ahhoz az epizódhoz, amelyről a történet valóban szól: Binner kemény küzdelme a szavakkal, az, ahogy a barátaival már képtelen érdemben kommunikálni. A teste ugyanis nem engedi.

A halálos diagnózis hírét sms-ben osztotta meg velük: 

 Bejelentkeztem november 2-ára meghalni

Később a film megmutatja azt is, ahogy Binner, a halálát megelőző este utolsó vacsoráját fogyasztja felesége és a barátai körében, akik tósztot mondanak a tiszteletére, és hangsúlyozzák, milyen remek embernek tartják.

"Nem minden fekete vagy fehér"

Nem mindenki vállalná, hogy szeretett férje szenvedéseit és utolsó pillanatait egy dokumentumfilm képkockáin lássa viszont.  A férfi 51 éves felesége azonban máshogy látja a dolgot:

Nem minden fekete vagy fehér. Az emberek megbetegszenek. Bárkivel megtörténhet hasonló. Fontos beszélni erről, de azért senkinek sem akarom megmondani, hogy mit tegyen. Csak szerettük volna árnyalni kicsit a képet, és azt, hogy mások a mi tapasztalatainkból táplálkozhassanak.

„Én más vagyok, mint a többi ember. Végiggondoltam: meg akarok halni”

Így jelentette ki megmásíthatatlannak tűnő döntését Simon Binner. Ezt persze sem a család, sem a barátok nem fogadták könnyedén. A közeli barátok szerint túlságosan gyorsan és meggondolatlanul hozta meg döntését. Volt, aki minden, Binnerrel való találkozást végigsírt, más pedig feltette a kérdést, hogy mégis hogy lehetne beletörődni abba, hogy egy ilyen nagyszerű ember kioltja a saját életét.

A feleség a barátokhoz hasonlóan reagált: 

Először is, nem gondoltam, hogy ez lenne a jó döntés. Másodszor pedig - és ez a legfontosabb - , nem hittem, hogy valóban menni akar. Néha nem voltak egyértelműek a megnyilvánulásai, ezért én egyéb alternatíván gondolkodtam. Aztán leállított, azt mondta, hagyjam már békén, ez az ő élete. 

Az öngyilkossági kísérlet végül felnyitotta a szemét

Binneren egyre inkább láthatóak voltak annak a jelei, hogy betegségét napról napra nehezebben viseli.

Hamarosan sehogy sem fogok tudni kommunikálni. Ha teljesen elmegy a hangom, azt még elviselem, de hogy minden másra is képtelen legyek, az kibírhatatlan.

Szinte képtelen volt feldolgozni, hogy segítségre szorult mind a mosakodás, mind pedig az öltözködés terén. 

Gyűlölöm. Megalázó az egész. Ügyetlen és férfiatlan vagyok.

Binner ezek után öngyilkosságot kísérelt meg:  októberben megpróbálta felakasztani magát Purley-i otthonukban.

Ez volt az a pont, amikor a felesége végérvényesen elfogadta férje döntését, és Svájcba utaztak. Sokkal inkább tűnt ez helyesnek, mint megvárni azt, hogy Binner ismét megpróbálja megölni magát. Ekkor hozták előre a november 2-ai időpontot, és választották helyette október 19-ét.  

"Ha valakit szeretsz, meg kell tenned, amit akar"

Így beszélt Debbie a tragikus esemény után két héttel. A filmen közös kutyájukat sétáltatja, és hozzáteszi, hogy még mindig sokkos állapotban van, rettenetesen hiányzik neki a férje, és vágyik utána. 

Simon Binner édesanyja a fia egyik üzenetét mutatja a film végén. A következő áll rajta: 

Szomorú, de ez a legjobb megoldás. Köszönöm, hogy a mamám voltál.

A dokumentumfilm utolsó jelenetében Simon Binner gondtalanul táncol a konyhában, miközben a kutyája őrült szeretettel próbálja ledönteni a lábáról. 

A dokumentumfilm számos pozitív komment után negatív kritikákat is kapott. Sokan úgy vélik, hogy az eutanáziát, így pedig az öngyilkosságot élteti, amely Angliában tiltott dolognak minősül. Így viszont azzal - gondolják az ellenzők -, hogy Svájcban megoldást nyújtanak a haldoklóknak, voltaképpen  ötletet adnak az angol tinédzsereknek arra, hogy a problémáik ilyen módon megoldhatók. 

Az eset azonban teljesen másnak, tehát nem egy eutanázia propagandavideónak tűnik, sokkal inkább egy ember szerencsétlen sorsának bemutatása ez, mégpedig intim helyzetben, testközelből, úgy, ahogy eddig soha nem láthatta senki.