Hatalmas port kavart az Egyesült Királyságban az eset, amely során, az Angliában működő, úgynevezett NHS 111 nevezetű, egészségügyi segítségnyújtásra szakosodott szervezet közvetve egy 12 hónapos csecsemő halálát okozta, ugyanis alkalmazottai két alvás között nem tudták megállapítani, hogy mennyire súlyos az egy éves William Mead állapota.
Édesanyja, a 29 éves éves, Cornwallban élő Melissa Mead 2014. decemberében veszítette el fiát, aki, feltehetően súlyos tüdőgyulladás és mellkasi szepszis okozta vérmérgezést kapott, holott a betegsége egy egyszerű antibiotikum kúrával könnyedén kezelhető lett volna, vagyis a fertőzésnek feltehetően mára nyoma sem lenne. Már amennyiben esete hozzáértő és koncentrálni képes emberek kezébe került volna.
Sarah Hayes, a szervezet vezető telefonos tanácsadója szerint ez a szolgáltatás jelenleg nem biztonságos kisgyermekek és csecsemők számára. Azt is elismerte, hogy gyakran fordul elő, hogy éppen nincs ügyeletben orvos, vagy hogy a telefonálóknak olykor több mint 12 órát kell várniuk, mire a csapat egy orvosilag képzett tagja hívja vissza őket. Ez viszont egy napon belül akár 65 emberből álló várólistát is eredményezhet.
Ami miatt dühös, az az, hogy a személyzet tagjai gyakran elalszanak, legyenek akár telefonos operátorok, orvosok vagy nővérek.
Mérges voltam, amikor megtudtam, de lássuk be, ebben a munkakörben gyakran ki vannak, ki vagyunk merülve. És emellett nem is hiszem, hogy erről az egész helyzetről csak és kizárólag a kollégáink tehetnének.
Jeremy Hunt egészségügyi titkár bocsánatot kért William családjától. Azt mondta, mélységesen le van sújtva attól, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv játszódott le, holott a cég munkatársainak bőven volt esélye arra, hogy megmentsék a kisfiú életét, ezt azonban egyértelműen elszalasztották.
Az anya szerint csakis az orvosok és a nővérek lehetnének a megfelelő személyek arra, hogy efféle felelősségteljes pozíciót töltsenek be, nem pedig három hetes tanfolyamot elvégzett amatőröknek kellene a távolból megállapítaniuk, hogy ki milyen fajta és mennyire súlyos betegségben szenved.
Melissa Mead egyébként, a jelek szerint vagy kilenc alkalommal vizsgáltatta meg Williamet a halálát megelőző 11 hétben, de még a háziorvos sem vette észre, hogy mennyit romlott a kisgyerek állapota. A halála előtti napon az anya felhívta az NHS 111-et és csak egy szolgálaton kívüli orvossal tudott beszélni, aki viszont egyszerűen képtelen volt hozzáférni a gyerek kórelőzményeihez. Ezen felül a nő hiába vázolta föl, hogy fia milyen tüneteket produkál, nem volt gyanús senkinek, sőt, az sem, hogy a kisfiú láza 38 fokról rövid időn belül 40 fokra ugrott, amely pedig egyértelmű jele lehet egy feltételezett fertőzésnek. Szóval azt állítani, amit állítottak, hogy nincs semmi gond, és a kisgyerek otthon van a legjobb helyen, életveszélyes felelőtlenségnek bizonyult.
Sajnálatos módon nem William esete az első és az egyetlen, amely tragikusan végződött, és a szervezet nevéhez köthető. Ez alapján feltételezhető, hogy a rendszer alapvető problémákkal küzd, amelyet a szakértők szerint addig különösen nehéz helyre állítani, amíg emberhiánnyal küzdenek. Kétség kívül olcsóbb és egyszerűbb több olyan embert felvenni egy ilyen munkahelyre, akik nem szereztek orvosi diplomát 6-7 év alatt az egyetemen, de annál veszélyesebb is. Az emberek életén nem kellene spórolni.
Ez a szervezet arra szakosodott, hogy ha bárki betegségre utaló jeleket vél felfedezni magán, de nem tudja azt nevesíteni vagy diagnosztizálni (hogy is tudná?), akkor az NHS 111-et hívva útmutatást kaphat. Elméletileg segítenek egy részleges diagnózis felállításában, de elmondják azt is, hogy ha komolyabb a helyzet, a betegnek melyik egészségügyi intézményhez érdemes fordulnia.
Úgy azonban, hogy a dolgozók nagy többsége elérhetetlen, mert alszik, vagy elérhető, de nem ért a munkájához, gyakorlatilag egyáltalán nem tekinthető ez a szervezet hiteles, útmutató forrásnak. Ezzel az erővel a betegek is diagnosztizálhatnák saját magukat, így pedig nem kellene másra hárítani a felelősséget egyes tragikus kimenetelű események után.