Közel 17 éve történt az Egyesült Államok egyik legvéresebb és legmegrázóbb iskolai mészárlása.
Most Dylan édesanyja szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, hogy mennyire jogosak azok a vádaskodások, hogy egy szerető, gondoskodó anya előre láthatta volna az egészet, tudhatta volna milyen szörnyűségre készül a fia.
- 1999. április 20-án történt a megrázó Columbine középiskolai mészárlás.
- Napokig a fiú családjának háza is gyilkossági helyszín volt.
- Fiukat el kellett hamvasztaniuk, mert a sírját biztos megrongálták volna.
Dylan Klebold anyja azt írja, hogy fia nagyon jó gyerek volt, akit könnyű volt felnevelni, öröm volt vele lenni, és mindig büszkévé tette szüleit. Még legózni is szeretett, sőt, az iskolában is nagyon kedvelték.
Dylan kiskorában nem kezelte jól, ha valamiben kudarcot vallott. Nem tudta megbocsátani magának a vereséget, ettől néha dühbe gurult. Amikor Dylan nem került be a középiskolai kosárlabda csapatba, akkor befelé fordult és számítógépezni kezdett. Amikor a barátai becsajoztak, akkor megismerte Eric Harrist, akivel aztán közösen vitték véghez a Columbine középiskolai mészárlást.
Amikor alig két hónappal a lövöldözés után a család visszatért az iskolába, és bement a könyvtárba, ahol annyi gyerek életét vesztette, majd Sue megtalálta fia körvonalait a földön, térdre rogyott és zokogni kezdett.
- Hogy nem vette észre, hogy a fia titkon fegyvereket gyűjt?
- Nem is szerette?
- Megölelte egyáltalán valaha?
Sue nagyon jól tudja, hogy egy életre úgy lesz megbélyegezve, mint
de neki szent meggyőződése, hogy férjével boldog és szerető szülei voltak Dylannek. Talán egy hibát vétettek: amikor rájöttek, hogy fiuknak gondjai vannak, akkor alábecsülték azok súlyát, és azt, hogy Dylan mennyire nem tud megbirkózni velük.
Dylant felfüggesztették az iskolában, mert a suli rendszerén belül feltörte szekrények kombinációs zárait. Pizzériás munkájából is kilépett, majd ingerlékeny és motiválatlan lett. Sőt! Eric barátjával közösen egy autót is feltörtek, amiért letartóztatták őket.
Gyakorlatilag hánynom kellett a látványtól, hogy a fiam megbilincselve parádézik előttem
- írja az anya.
Dylan naplójából kiderült, hogy a fiú elkeseredetten meg akart halni, mert úgy gondolta, hogy csak így vethet véget a folyamatos harcnak, amit maga, a világ és az egész univerzum ellen kell megküzdenie. Tettestársa, Eric naplója még ennél is durvább volt. Dylan ugyan mutatta jelét a depressziónak, de a család nem tudta értelmezni ezeket a jeleket.
Ha tudtuk volna, hogy mit kell csinálni, miként kell ezeket kezelni, akkor biztos megelőzhettük volna Columbine iskolában történteket
- írja Sue.
Ez a nő abban a nem mindennapi, és egyáltalán nem hálás helyzetben van, hogy egyszerre kell a gyilkos és az áldozat anyjaként feldolgoznia az eseményeket.
Ha Dylan halálát öngyilkosságként fogom fel, akkor egész más értelmet nyernek a dolgok
- írja.
Hogy Sue szerette-e a fiát? A saját bevallása szerint a brutális mészárlás előtt egy hónappal még együtt popcornozva nézték A Főnix útja című filmet. Úgy látszik, ez a szeretet nem volt elég.
Via: The Washington post