Scott Kelly március 2-án tért vissza pontosan 340 nap után a Nemzetközi Űrállomásról. A landolásról mi is írtunk, de azóta az amerikai űrhajós egy konferencián (amit a Daily Mail foglalt össze) beszélt arról, hogyan érzi magát, mennyit változott az egy év alatt. Talán a legmegdöbbentőbb, hogy

majdnem 4 centit (1,5 inch) nőtt az űrben, aztán alig két nap alatt visszazsugorodott.

Ez egyáltalán nem szokatlan. Ilyen hosszú súlytalanság után megnyúlik az ember. A csigolyákat nem éri akkora terhelés a mikrogravitációs környezetben. 

Aztán a gravitáció visszanyom. 

– tette hozzá Kelly. A 340 nap alatt feltehetőleg jelentős mennyiségű kalciumot vesztett a csontjaiból. Még rengeteg vizsgálat vár az űrhajósra, de a látása romlott, és a csontjait is komolyan terhelte a utazás. De pontosan ez volt a célja az egy évnek. A NASA számításai szerint 2030 körül űrhajósokat küldhetnek a Marsra, és az expedíció egyik feltétele, hogy megvizsgálják, milyen hatással van az emberi szervezetre a súlytalanság. A csontritkuláson és súlyvesztésen túl mondjuk a látásra. Kelly szeme romlott, ami szintén a Nemzetközi Űrállomásos eltöltött hosszú idő számlájára írható. Az izomsorvadás szintén kockázati tényező, elvégre nem kell akkora erőt kifejteni. Az űr után még az is fura lehet, hogy sokkal több izom kell egy-egy szó megformálásához. Nem véletlenül sportolnak annyit az űrhajósok az ISS-en, máskülönben még nagyobb problémát okozna földi légkör. 

Kelly miért olyan jó alany a vizsgálatokra?

Scott Kellynek van egy ikertestvére, aki korábban szintén űrhajós volt. Az elkövetkezendő időszakban rengeteg tesztet végeznek el Scott és Mark Kellyn, hogy jobban láthassuk, milyen hatással lehet a mikrogravitáció a testre. A sima talp csak egy példa a sok közül. Logikus és egyben érdekes, hogy a legtapasztaltabb amerikai űrhajós talpa most olyan, akár a babák popsija. Hiszen nem terhelte, a bőrkeményedés problémája távolról sem merült fel az elmúlt hónapokban. 

Egy év nem kevés, az egy dolog, hogy az embernek elviselhetetlenül hiányzik a családja, de van más is, amiért a napi 16 napfelkelte és az elképesztő látvány sem kárpótolhat. Kelly bőre szuperérzékeny lett az űri élet után. 

Mintha égne az egész teste, mikor leül vagy sétál. 

Ha ez nem lenne elég, gondoljon bele, mennyire hiányozhat a földi levegő! Gyűlölheti az esőt, havat vagy akár a nyarat, de jól jön az még.

Nem mintha az űrállomáson nem lenne friss illat, de semmi sem fogható ahhoz, amikor a kapszulába beáramlott az új, hideg levegő. 

– hát valahogy így érezte magát Kelly, mikor Kazahsztánban leszálltak orosz kollégájával, Mikhail Kornienkóval. A szaglászás után leemelték az űrhajósokat, maguktól még nem biztos, hogy tökéletesen ment volna a séta. Aztán jöhetett az első étel, aminek már emberi formája volt. Na, mit evett Kelly? Egy banánt. Ez jött először szembe. Miután Houstonba ért, végre haza, beleugrott a medencébe. 

És mit mondott még Kelly, azok után, hogy bevallása szerint még bírta volna az űrben?

Kétlem, hogy még egyszer repülnék a NASA-val. De nem tudom száz százalékosan kijelenteni, még lehet egy csomó izgalmas odafent. Talán 20 év múlva, ha kaphatsz olcsón jegyet, hogy egy elmenj rövid vizitre. 

Elég volt. Megértjük.