horoszkóp
shutterstock 335121251

Más szexuális élete se jobb a miénknél

2016.04.21. 13:56

Mások, a barátok, kollégák, osztálytársak szexuális életéről aligha tudni valamit, talán csak annyit, amennyit ők megosztanak magukról. A mások szexuális életét hajlamosak vagyunk tökéletesnek látni, azt gondolni, hogy biztosan sokkal jobbak, kielégültebbek, teljesebb életet élnek. Egy ausztrál újságírónő ezt a szexmítoszoknak tudja be, az erről szóló könyvében kifejti, koránt sincs úgy, hogy másnak jobb lenne a szexuális élete.

Amióta az emberek nem csak azért fekszenek le egymással, hogy gyereket nemzzenek, új szabályok alakultak ki, és új problémák is születettek: a szexuális kielégülés, a szexuális elégedettség vált központi kérdéssé. Az orgazmus hajhászás és teljesítménykényszer jellemzi a legtöbb embert, a szex minősége lett a kapcsolat minőségének fokmérője.

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy ha valami nem működik jól az ágyban, akkor annak az az oka, hogy nem elég 'képzett' valaki szexuálisan. Az alkalmi légyottok száma és a pornó diktálta tempó mára egyet jelentenek a minőségi szexszel – írja Rachel Hills, ausztrál újságíró a Szexmítoszok című könyvében. Az írónővel a The Globe and Mail készített interjút, amiből kiderül, hogy szerinte a modern kultúra és a társadalom gondolkodása a szexről többletköltségekkel jár az egyéni fejlődéseket tekintve. Könyvének, a vele készült interjú üzenetének lényege a férfiak és a nők számára ugyanaz:

te nem a szexuális életed vagy.

Az, hogy mi a valóság és mi van az emberek fejében mások szexuális életéről egész biztosan távol állnak egymástól, Rachel Hills ezt a távolságot boncolgatja a könyvében. Ő maga 26 évesen veszítette el a szüzességét, előtte éveken át idealizálta a szexet, abból kiindulva, amit olvasott és hallott. Véleménye szerint a mostani szabályok a szexben arról szólnak, hogy csináld rendszeresen, és ha valami problémád van, javíts a technikádon. Pedig ha valami nem stimmel, és mégis erőltetjük a szexet, akkor annak emocionálisan és pszichológiai szempontból nézve költsége lesz: azt érezzük, hogy velünk van baj.

Az interjúban arról is szó esik, hogy mostanra a társadalom odáig jutott, hogy sokan felteszik a kérdést magukban, eleget szexelek hetente? Ha egyedülálló, akkor eleget randizik, és le is fekszik a randipartnerekkel? Ha férfi vagy, képes vagy visszatartani az élvezést? Holott az emberek nagyon különbözőek, ennek megfelelően különböznek abban is, mennyi szex elég nekik, és az milyen minőségben. A szexmítoszokól szóló könyve miatt sok olvasói levelet kapott, a többség megkönnyebbülést érzett a könyvet olvasva: végre azt érezték, hogy nincs velük semmi baj, csak a szexmítoszokat kell a helyén kezelniük. 

A legjobb megoldás az lenne, ha a szexet nem rutinként kezelnénk, és nem is teljesítményként. Ha pár embert megkérdez bárki a környezetében, hogy ha a bevált rutin vagy a spontán és folyton fejlődő szex közül kellene választania, melyiket választaná, a többség az utóbbira voksolna. A szexuális élet akkor lesz jó, ha nem másokkal foglalkozunk, hanem egymással, és egyszerűen csak az örömszerzés a cél.