Lydia Pinkham gondolt egy nagyot az 1870-es években, és saját arcképét nyomtatta a menstruációs görcsöket enyhítő homeopátiás készítményeire.

Még ilyet! Nőként először merészelt modellkedni, magával hirdetni egy terméket.

De emellett a férfiak se mehettek el szó nélkül. Az akkor 56 éves Pinkham kapott hideget-meleget, amiért képes volt sokszorosítani magát, és teleragasztani a fejével a gyógyszertárakat, újságokat. 1875-ben még nem úgy mentek a dolgok, hogy Massachusettsben egy darab portréval untassa egy nő a tisztelt vevőket. A Jezebel közölte is egy T. G. Scott nevű úriember levelét, amiben építő kritikával próbálta a helyes útra terelni az asszonyt.

Ha már muszáj az ország összes lapjában a képmásával parádéznia, nem könyörülne meg a nemzeten egy újabb portréval? Amin mondjuk másképp áll a haja, másképp tartja a fejét, nem hat annyira komolynak. 

Scott különösen azt nehezményezte, hogy Pinkham képtelen volt megújulni, minden plakáton, szórólapon, terméken ugyanaz a kemény mosoly. Szegény megszabadult az újságoktól is, hogy ne kelljen bámulnia a szigorú hölgyet. Nem bírta tovább. Hogyan is bírhatta volna?! Képtelenség elviselni az egyhangú marketinget. Tessék új képet készíteni! És levelében hangsúlyozta, valószínűleg nincs egyedül a véleményével. T. G. Scott azonban nem érte el, amit akart. Lydia Pinkham első és utolsó modellfotója 1875 óta nem változott, a mai napig a szigorú, de anyai tekintetét nyomtatják a cég termékeire.