Azért az állatoknak sem mindig fenékig tejfel az életük, hiába irigyeljük őket, amiért egész nap csak alszanak, nem kell mosogatniuk, csekket befizetniük vagy bizonyos időközönként leborotválni a lábukat. Nekik egészen más problémákkal kell megküzdeniük, Brooke Barker Szomorú állatos tények című könyve alapján vázoljuk is, hogy mikkel.
az apró szájú Hangyász
A hangyászok ugyan kifejezetten termetes élőlények, a szájuk belseje mégis csupán egy olajbogyó méretével vetekszik. Ezért szerencsétlen pára kénytelen egy nap több mint 200 hangyabolyt meglátogatni, hogy elegendő kalóriához jusson.
A fagyoskodó tatu
Egy tatu képtelen melegen tartani a testét, ezért az élete nagy részét egy meleg lyukban, teljes magányban kell töltenie, és csak akkor fut össze más élőlényekkel, ha útja során egy hűvösebb alagútba vagy a felszínre téved.
A Hód, akinek a fogai az életére törhetnek
A hódról köztudott, hogy hosszú fogazata van, amelyet arra használ, hogy hatékonyan rágjon el kis gallyakat, elfogyasszon néhány fakérget, hogy utána gátakat, csatornákat tudjon építeni. Viszont, ha leáll a munkával, elég rosszul jár, mivel a foga egy évben nagyjából 1,2 métert növekszik, és ha nem használja, az agyát is átfúrhatja. Vagy csak simán beleakad mindenbe és mindenkibe, ami kínos pillanatokat eredményezhet.
a randa és izomtalan Psychrolutes marcidus
A híres-nevezetes psychrolutes marcidus egy mélytengeri hal, amely a Wikipédia szócikke szerint már egyszer a legrondább állatok díját is elnyerte, köszönhetően az Egyesület a Ronda Állatok Megmentéséért és a newcastle-i British Science Festival közös szavazásának. De az állat nem csak, hogy nem túl jóképű, még izmai sincsenek, ezért a súlya kicsit kisebb a víznél, amelyben él. Emiatt csak lebegni, fel-lesüllyedni képes, ezért nem is válogatós: mindent elfogyaszt, ami a szájába kerül közlekedés közben.
A képzavaros kutya
Sokan állítják a kutyákról, hogy tudnak tévét nézni, egyes kutatók azonban arra jutottak, hogy mivel az ember társaságát igénylik, ezért valójában csak eljátsszák, hogy bármit is érzékelnek belőle. Állítólag a képernyőn csak képpontokat látnak, amelyek önmagukban nem alkotnak semmilyen képet, szemben az ember agyával, ami össze tudja rakni ezeket a képpontokat.
Az elefánt, aki nem tud ugrani
Ezek a csodálatos állatok nem tudnak ugrani, ugyanis túl nagy a súlyuk ahhoz, hogy az összes lábukkal egyszerre rugaszkodjanak el a földfelszínről. Ugyanakkor a tehetségesebb kis elefántok, amíg még nem nagyok, esetenként képesek az ugrálás művészetére.
A görény, akit kikészít a vágy
A tüzelő nőstény görényt azonnal össze kell hozni egy hímmel, különben teljesen kikészül, hullani kezd a szőre, vérszegény, étvágytalan és levert lesz, sok esetben el is pusztul emiatt. Ez attól van, hogy a tüzelési időszak egészen addig tart, amíg párosodni nem tud, következésképpen érdemes otthon tartott nőstény vadászgörényt minél hamarabb ivartalanítani.
A poshadt csincsilla
A cuki, egérszerű kis lényeknek amilyen puha a szőrük, annál nehezebb tisztítani. Ugyanis, ha valaki szépen lezuhanyozza szerencsétlent, azt éri el, hogy a tömött szőrrétegének köszönhetően gyakorlatilag soha nem fog megszáradni. Így az állat beposhadhat vagy begombásodhat, ami nem túl szerencsés időtöltés. Ez az oka annak, hogy inkább porban szeret hemperegni, a vadon élő társai pedig a vulkáni hamut kedvelik leginkább.
A fejsérült zsiráf
A babazsiráfok már a születésük pillanatában arra riadnak, hogy tiszta erővel arcon vágja őket a sors. Ez nyilvánvalóan azért történik, mert az anyjuk állva szül, és mivel nem egy alacsony állat a zsiráf, a kölykök majdnem 2 métert zuhanva érnek földet, ez az első kapcsolatuk a világegyetemmel. Viszont, amiben igazán szerencsések, hogy már egy órával a születésük után fel tudnak állni.
A taknyos gorilla
Genetikai állománya 98 százalékban azonos az emberével, ezért nem véletlen, hogy ugyanolyan taknyosak tudnak lenni, mint mi. Elkapják az influenzát (pláne, ha állatkertben élnek), köhögnek, tüsszögnek, szóval a nátha minden jelét produkálják.
A rettegő tengerimialac
Sosem érzik magukat biztonságban, gyakorlatilag a saját árnyékuktól is képesek megijedni, úgyhogy csak nagyon ritka esetben hajlandók csukott szemmel aludni. Ha azt látja, hogy a tengerimalaca a semmibe réved hosszú órákon keresztül, akkor alighanem alszik.
A szemhéjmentes Guppi
A guppik sem túl jók a délutáni szunyókálásban, ugyanis nincs szemhéjuk, amit lecsukhatnának, ezért csak teljes sötétségben képesek aludni. Szóval, aki gruppit tart, és nem szeretné, ha végkimerültségben halálozna el, minden alkalommal kapcsolja le a lámpát, ha kimegy a szobából.
Az uncsi Koala
Olyan iszonyú sokat alszik egy nap, hogy a szociális élete mindössze 15 percben merül ki. Így, ha koala-partyt tartanak, elég hamar ki kell találniuk valami indokot, amivel le tudnak lépni a helyszínről.
A nem kitartó Grönlandi fóka
A grönlandi fóka nem túl kitartó állat, már ami a gyereknevelés kérdését illeti. Sok esetben a fókaanya a vízpart szélére vagy egy jégtáblákra elli a kicsinyeit, akiket egy héten át őriz, gondoz, aztán gyakorta egyik pillanatról a másikra elveszíti az érdeklődését, és magukra hagyja őket. A kicsiknek 45 napja van túlélni az éhezést és a jegesmedvék támadásait, mert addig nem tudják megvédeni, ellátni magukat, viszont járni sem képesek.
A túl empatikus egér
Az egerek képesek megérezni egy másik egér szomorúságát, ráadásul olyannyira, hogy maguk is átveszik a másik bánatát. Kísérletek bizonyítják, hogy ha egy gyomorfájdalmakra panaszkodó egér mellé egy problémamentes egeret helyeznek, pár perc múlva neki is megfájdul a hasa. Ez kiváltképp akkor működik, ha a szóban forgó egerek már előtte is ismerték egymást.
A hányós-romantikus fehérhomlokú amazon
Ez a madár a papagájfélék családjába tartozik, és a hím nemű egyed rendelkezik egy nem túl kellemes tulajdonsággal. Ha párosodni szeretne egy nősténnyel, ahelyett, hogy szólna neki a terveiről, esetleg szárnyrebegtetéssel mórikálná magát egy kicsit, mint minden rendes madár, inkább odamegy, és lehányja. Erre a nőstényt elönti a vágy, összecsókolózik a hímmel (tényleg, a csőrüket érintik össze), majd az aktust követően elfogadja, hogy a hím búcsúzóul a csőrébe is belehány.
A bálna, az antitálentum
Ha egy bálna hamisan (túl nagy frekvencián) énekel, nagy az esély arra, hogy a többi bálna nem fogja tudni behatárolni a pontos koordinátáit, vagyis nem találják meg egymást. Ennek a veszélye, hogy onnantól kezdve kóricálhat a tengerben, amíg véletlenül bele nem botlik egy másik bálnába. Ehhez azonban elég nagy mázlira van szüksége.
A sértődékeny farkas
Ha egy farkast a többi farkas kirúg a falkából, attól fogva soha többé nem hajlandó vonyítani (bár az is lehet, hogy csak simán meg van tiltva neki, erre nem találtunk magyarázatot). A vonyítást egyébként a falka bármely tagja elkezdheti, a többiek azonnal csatlakozni fognak. Nem is kell sok indok rá, így tesznek, ha egy társukat hívják, ha a területüket védik, de sima időtöltésnek is kiváló. Ha egy farkas elhagyja a falkát, a többiek hosszú vonyítókoncertet adnak a tiszteletére, ha pedig egy vezető vagy jó barátjuk volt az illető, akkor az éneklést igazán hosszúra képesek elnyújtani.
A társfüggő zebra
A csíkos állatok nem tudnak egyedül aludni. Ők is annyira rettegnek a környezetükről, hogy csak akkor képesek lehunyni a szemüket, ha egy másik zebra a védelméről biztosítja őket, és egész éjszaka résen van.
Forrás: Mirror