Azt hiszi, látott már cifra dolgokat? És az ijesztő játékbabákhoz hogy viszonyul? Arra az esetre, ha önnek nincsenek vonatkozó tapasztalatai, szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy posztunk magas koncentrációban tartalmaz nyugalma megzavarására alkalmas képeket. 

Ez például simán megállná a helyét egy Stephen King-adaptációban, vagy valamilyen B-kategóriás horrorban. 

Meg ez is.

Most egyébként az 1930-as években járunk. 

A megfáradt hölgy egy német gyárban farigcsálta naphosszat játékbabák lábait.

Itt pedig egy másik nő enged betekintést a hajkorona előállításának menetébe.

Hasonló képek születtek a brit gyárakban is,

amelyekben szomorú arcú munkások készítettek szomorú arcú babákat.

Innentől vége a finomkodásnak. 

Jöjjön pár különösen hajmeresztő kép!

Mi szóltunk. 

Fogadjunk, hogy ilyen öntőformához még nem volt szerencséje. 

Közben ugrottunk kicsit az időben.

Már az 1950-es éveknél tartunk.

Ahogy láthatja, egy korabeli játékbaba számos különböző komponensből áll össze. 

De a dolgozók csak egy-egy munkafolyamatban vettek részt. 

A képen látható, nyakig trutymós munkásnak például a babafejek lefújása volt a szakterülete egy leicesteri üzemben. 

A fotók alapján a legtöbbet pont a fejekkel kellett szöszmötölni. 

Sok ember megfeszített munkájára volt szükség ahhoz, hogy elnyerjék végső formájukat. 

És akkor a babaruhákról és kiegészítőkről még nem is beszéltünk! Erre ugyanis további erőforrásokat kellett áldozni. 

A legjobb melójuk kétségkívül a minőségellenöröknek volt. Mi lehet nagyobb móka annál, mint targoncával játékokon áthajtani?

Na jó, azért a rángatós módszer se volt rossz. Látszik, hogy mennyire élvezték. 

Rajtuk kívül jellemzően csak az üzemvezetők tudták megőrizni jó kedélyállapotukat munka közben.

Amerikában néha gyerekeknek adtak lehetőséget gyárlátogatásra. 

Ebből szintén pompás képek születtek.

De a vidámság valahogy ezekről is hiányzik.

A végére hagytunk egy üdítő kivételt, nehogy véletlenül rémálmai legyenek. Ha viszont úgy érzi, hogy kötélből vannak az idegei, a Tihanyi Babamúzeumról szóló posztunkat se hagyja ki. 

Viszlát!