A samponreklámok és a nem teljesen normális női és férfi reklámszereplők után nem feledkezhetünk meg a legalapvetőbb igényünk kielégítésében segédkező reklámipari szegmensről, az önt szánt szándékkal átverő ételfotózásról sem.

Minden bizonnyal eddig sem gondolta, hogy a sör habja tényleg sörhabból van, vagy hogy egy fotós a tehetségének köszönheti, hogy egy 1000 Wattos halogénlámpa alá helyezett, azonnal olvadásnak induló fagylaltot is képes rettentő sebességgel megörökíteni. Szó sincs ilyenről, az összes, professzionálisan megalkotott ételfotó egy jól megkonstruált álvalóságot közvetít, ráadásul csakis azzal a céllal, hogy ön éhezzen, szomjazzon, és ne tudjon ellenállni a kísértésnek. Ön pedig, hiába tudja, hogy amit lát, az nem a valóság, mégis megéhezik, megszomjazik, és bizony nem tud ellenállni a kísértésnek. 

Ahhoz, hogy egy kicsit segítsünk kordában tartani a mekis hamburgerek iránt táplált érzelmeit, felfedjük ön előtt, hogy tulajdonképpen miért is sóvárog, amikor egy Big Mac-es plakát előtt nyáladzik önfeledten. De előbb menjünk szép sorjában. 

Jó reggelt! 

A tápláló reggeli része egy tál gabonapehely, bőséges mennyiségű tejjel nyakon öntve. Legalábbis ezt állítják a hozzáértők, amit, ha ön ellenállna, fényképes dokumentációval támasztanának alá azonnal. De tudja, hogy ha a képen szereplő müzlit elfogyasztaná, mi történne önnel? Ne is akarja, ugyanis a

fehér folyadék kevéssé tej, sokkal inkább ragasztó vagy sampon, esetleg hajbalzsam.

Ennek az az oka, hogy a gyorsan szottyadásnak induló gabonapehely elég hamar megszínezné a tejet, így egyik hozzávaló sem nyújtana túl bizalomgerjesztő látványt. A ragacsos állagú folyadék tehát fehér marad, és a gabona is ott marad, ahova helyezzük. 

A gabonapehely után, előtt és közben nagy eséllyel fogyasztunk kávét, ami szintén nem esne túl jól, ha a fotóról lekapart állapotában iszogatnánk meg a pamlagon heverve. Ahhoz ugyanis, hogy a reggeli ital frissen kitöltött érzetet keltsen, habra van szükség. Ami az elején van is, aztán hamar elmúlik, és ekkor kell ravaszkodni egy

mosogatószerrel vagy szappanos vízzel megtöltött szemcseppentő eszközzel.

Ha viszont a selymes hatás elérése a cél, egy Kitchen Bouquet nevű anyagot (ez egy ételfotózásoknál alkalmazott, zavaros színű, zselés állagú folyadék) kell összekevernünk némi vízzel, zselatinnal és egy kevés, felhígított szójaszósszal. Egészségére!

Ebédre egy jó cipőkrém? 

Bizony, ez egy pulyka, ízletes finomság. A fotóhoz a következőket tették vele: megsütötték, de éppcsak annyira, hogy megtartsa a kívánatos, lédús kinézetét. Ettől azonban majdnem teljesen nyers belül, de nem baj, mert ahhoz, hogy szépen párolódjon és vaskos, dús hatást keltsen, vizes papírtörölközővel tömték ki. (Esetenként krumplipürét alkalmaznak ugyanerre a célra). A szép szín érdekében pedig általában

barnamártással, vízzel, élelmiszerszínezékkel kevert anyaggal vagy sima cipőkrémmel kenegetik.

A húsételekhez jólesik a grillzöldség, amely csodás, egyenletes széncsíkokkal tálalandó. Ehhez egy tehetséges szakácsra van szükség vagy némi festékeltávolító eszközre, amely a kellő hatást biztosítja.

Ha ez étel még gőzölögne is,

eláruljuk, hogy nem azért történne, mert még mindig nem hűlt ki, hanem egy egészen nagyszerű trükk miatt: egy jó adag vattát kell helyezni a mikróba, felmelegíteni, majd a fotózandó étel mögé helyezni. Ez szinte folyamatos gőzölgést biztosít, persze szinte csak fekete háttér előtt alkalmazva. 

Jöhet a desszert! 

A palacsinta remek választás, pláne ez a juharsziruppal megöntözött, amerikaijellegű változat. Hogy jókedvvel fogyassza, eláruljuk, hogy

a juharszirup valójában motorolaj, amelyet a palacsintára fújt impregnáló spray-vel terelnek a kívánt folyásirányba.

A rétegek közé általában (ahogy a hamburgereknél is) kartonlapokat helyeznek, hogy szép tartást biztosítsanak a számukra, a gondosan odahelyezett gyümölcsöket pedig dezodorral lefújva és glicerinnel megkencézve teszik kívánatossá. Ha egy vörösgyümölcs nem elég zamatos külsejű, rásegítenek egy kis rúzzsal. (A gyümölcsfákon látható tökéletes mennyiségű és kinézetű darabok egyébként nem szoktak maguktól odanőni, ezért tűvel és cérnával odarögzített darabokkal töltik ki a foghíjas részeket.)

Ha még nem volt elég az édesség, tekintse meg, hogy készül a fagyi reklámcélra! 

 Tehát, szedjük össze, mikre lesz szükség ehhez a csodához: 

  • porcukorra,
  • zsírra (helyette sampont is szoktak használni),
  • ételfestékre,
  • kukoricakeményítő szirupra vagy vazelinra.

Hmmm, de gusztusos. 

Ha este úgy döntene, elég az evésből, és inkább az ivásra koncentrálna, vannak fotók erre az eshetőségre is, amelyek segíteni fognak önnek a célja elérésében.

Mivel a jég hamar olvadós fajta, ráadásul általában elég zavaros külsejű, ezért minden esetben a műanyagból készült, kevésbé szomjoltó verzióját alkalmazzák fotózáskor. A poháron látható, jéghideg hatást keltő vízcseppeket granulált géllel vagy kukoricasziruppal kivitelezik. Ha Chardonnay-t fotózna, akkor elég, ha kiönt egy adagot a már említett Kitchen Bouquet-ból. Mivel valódi alkoholt nem pazarol senki, ezért ahhoz is ételfestéket alkalmaznak, ha valamiféle színes koktélt kell előállítani. Ha ezek zúzott jeget tartalmaznak, akkor azt úgynevezett zselatinszálakkal helyettesítik. 

Hamburger

A hőn áhított hamburgerről még iPhone-nal is lehet vágykeltő képeket készíteni, ehhez persze az kell, hogy ne együk meg. A profi képeknél viszont általában minden hozzávalót az objektív felé tolnak (tehát ha hátulról megnéznénk, nem sok mindent találnánk arra), ahogy benne sem. A ketchupot csak kívülről nyomkodják a szendvics szélére, ahogy a salátát is, amit amúgy folyamatosan vízzel fröcskölnek, hogy frissebbnek tűnjön. A szezámmag általában azért kerül a termékre, hogy az apró hibákat kiiktassák. Ezeket pedig nyilván nem puszta kézzel, hanem csipesszel oldják meg tehetségesen.

Ahogy említettük, a rétegek között vagy kartonlap vagy jó néhány apró pöcök van, ami tartást ad az anyagnak, tehát a Big Mac nem magától vagy a hústól ilyen méretes. De még csak nem is a neve miatt.