Dawn Watson gyerekkorára szinte enyhe kifejezés, hogy traumatikus volt. A most 29 éves nő az egyik leghírhedtebb szex-szektában, az Isten gyermekei közösségében született, majd 13 évesen, egyedül menekült el a kommunából, mikor felismerte, hogy nem helyes a mindennapos lelki, nemi és egyéb fizikai erőszak, amit ellene és a többi gyerek ellen elkövettek. 2014 óta pedig azon dolgozik, hogy minél szélesebb körben megismertesse a történetét, hogy így is segítsen a hozzá hasonló áldozatoknak.
A család
Az Isten gyermekei szektát 1968-ban alapította David Brandt Berg, aki korábban lelkészként dolgozott. Ám mivel támogatta a poligámiát és ő maga is több feleséget szeretett volna, el kellett hagynia az egyházat. Emellett már a szekta megalapítása előtt is tudták róla, hogy molesztálja a saját gyerekeit. Ennek ellenére semmi nem akadályozta meg abban, hogy kommunát alapítson, aminek keretei között nőket és gyerekeket abuzálhatott, tetteit pedig vallásos köntösbe bújtatta. A közösséghez pár év alatt több ezren csatlakoztak, 1972-ben már 130 kommunájuk működött szerte a világon.
Az évek során több támadás is érte a mozgalmat, miután kitudódott, hogy gyerekeket bántalmaznak. Emiatt például többször is nevet kellett váltaniuk, először A szeretet családjára cserélték a nevet, később A Családként futottak, mai nevük pedig Nemzetközi család.
„Jézus prostijai”
Watson egy Brazil kommunában látta meg a napvilágot, ahol egészen kicsi korától kezdve folyamatos bántalmazásban vált kiskamasszá. Elmondása szerint a gyerekkorát a nemi erőszak határozta meg, amiről sokáig azt hitte, hogy teljesen természetes része az életnek.
Ahogy más gyerekek megtanulnak fogat mosni, mi szexelni tanultunk. (...) Azt verték belénk, hogy Isten maga a szeretet, és az isteni szeretet a szexualitás útján lehet csak kifejezni
- idézi a nőt a brit Metro.
Watson elmondása szerint az otthon falai, ahol élt, ki voltak plakátolva keresztre feszített meztelen nőkkel, akiket Jézus prostijainak neveztek, a fotókhoz a modellek pedig a közösség tagjai voltak.
A gyerekeket egyébként születésük után nem sokkal elszeparálták az anyjuktól. Az anyák - akiket főleg prostituáltként dologoztattak - általában annyi munkát kaptak, hogy nem volt lehetőségük találkozni a gyerekeikkel. A kicsiket pedig „nagybácsik” és „nagynénik” vették gondozásba, akik folyamatosan bántalmazták őket.
Ennek ellenére Watsonban erősebb volt a kíváncsiság, és fiatalon el kezedett kiszökdösni, 13 évesen pedig a végső menekülés mellett döntött.
Teljes tudatlanságban a nagyvilágban
Azt követően, hogy a lány megszökött, először más kiugrott szektatagoknál húzta meg magát. Ám hamar kiderült számára, hogy teljesen elveszett a nagyvilágban. Annak ellenére, hogy Braziliában született, nem beszélt portugálul, hiszen a kommunában angolul beszéltek és fogalma sem volt hogyan kell a szektán kívüli emberekkel kapcsolatot kialakítani. Elveszettségét pedig az egyik szállásadója ki is használta, aki 15 éves korában megerőszakolta. Watson ekkor vette fel újra a kapcsolatot az édesanyjával, akit sikerült meggyőznie arról, hogy hagyja el a közösséget és kezdjenek új életet együtt.
Ez persze nem ment egyik pillanatról a másikra. A nő elmondása szerint, húszas évei közepéig nem találta a helyét a nagyvilágban. Egy 2014-es önsegítő kurzus hozta meg számára az áttörést, mikor életében először nyilvánosan beszélt az őt ért tramuákról. Ezt követően határozta el, hogy a jövőjét annak szeretné szentelni, hogy a hozzá hasonlóan bántalmazottaknak segítsen új életet kezdeni, ennek érdekében pedig egy alapítványt is létrehozott.
Ma már széghyenérzet nélkü tudok a múltamról beszélni. Én innen indultam
- mondja magáról.