Mindenkinek van véleménye a szexmunkásokról. Sokan elítélik, mások sajnálják őket, egyesek meg úgy gondolják, ez a szakma egyenesen a bűnözés és/vagy a szexuális erőszak melegágya. Néhányan ugyanakkor meggyőződéssel állítják, hogy egyes nők azért dolgoznak szexmunkásként, hogy így éljék ki saját szexuális fantáziáikat. A LadBible pontosan ezt, az emberek fejében sokszor tévesen kialakult képet próbálja meg árnyalni kicsit egy amerikai, legális szexmunkával foglalkozó nő, bizonyos Ruby Raevel készített interjújával. 

Rae a nevadai The Love Ranch-ben, az ország legálisan működő bordélyházainak egyikében dolgozik, és hát adja magát a kérdés, hogy mikor és mégis mi motiválta arra, hogy itt és ebben képzelje el a jövőjét. 

2011-ben kezdtem el szexmunkásként dolgozni. 20 éves voltam akkor, tanulatlan, és teljes munkaidőben dolgoztam. Egyszer csak rájöttem, hogy túl sokat dolgozom ahhoz, hogy az iskolára is tudjak összpontosítani. Akkor már hallottam a nevadai törvényes bordélyházakról, ezért kíváncsiságból elkezdtem kutakodni utánuk. Ekkor vettem egy mély levegőt, és beleugrottam.

Milyen típusú szolgáltatást nyújtasz? 

Mivel egy törvényes bordélyházban dolgozom, bátran állíthatom, hogy aki idejön, teljes körű szolgáltatást kap. Ez azonban minden lánynál mást és mást jelent. Én leginkább a „barátnői élményre” specializálódtam, mert ez tükrözi leginkább a személyiségemet. Eléggé introvertált vagyok.

Milyen szolgáltatások közül lehet még választani? 

Létezik például a „pornósztár élmény”, ami nyilván sokkal durvább és szexuálisabb. De természetesen lehet választani féstisek közül, aztán ott vannak a szerepjátékok is, és rengetegen akarják két lánnyal csinálni egyszerre.

Így, hogy a barátnői élményre specializálódtál, sosem mosódott össze a munka a valódi érzésekkel? 

Sosem kerültem igazán közel egyik ügyfelemhez sem, inkább barátként vagy pillanatnyi szeretőként tekintek rájuk. Kezdetben viszont az okozta a legnagyobb nehézséget, hogy kellőképpen távol tudjam tartani magamtól őket. Nem egészséges, ha nincsenek határok - sem nekem, sem az ügyfélnek.

Vannak figyelmeztető jelek? 

Nem hagyom, hogy a személyes életemről kérdezősködjenek, ezért az ilyen próbálkozásokat már csírájában szeretem elfojtani. Sosem akarnám, hogy úgy érezzék, én irányítom őket. Egyébként meg kifejezetten hasznos az ügyfelek számára, ha több lánnyal is találkoznak. Ha mindig csak az egyiküket választják, nagyon nehéz nem kötődniük hozzá.

Képes lennél egy férfi miatt felhagyni a munkáddal? 

Hát, ez nem fog túl romantikusan hangzani, de nem. Abszolút kizárt. Úgy értem, ki tudja, lehet, hogy egyszer megismerkedem valakivel, aki egy napon a lelki társam lesz, de őszintén szólva nem igazán hiszek ebben.

 Mit gondolsz a családról? 

Nem hiszem, hogy valaha lesz családom. Már a gyerekszülés gondolata is teljesen megrémít. Inkább egy jófej nagynéni-típusnak érzem magam, aki a barátai gyerekeit szétkényezteti. Persze ennek ellenére nem utasítom el teljesen a családalapítás lehetőségét.

Mennyi volt a legtöbb pénz, amit egy szexmunkásért kifizettek? 

Ez még azelőtt volt, hogy a rancsra kerültem, de hallottam egy fickóról, aki karácsony napján 1,2 millió dollárt (~ 304 millió forintot) fizetett azért, hogy hét lány eltöltsön vele egy hetet. A menedzsment azóta mindig emlékeztet minket rá, hogy csak azért, mert karácsony van, még lesz, aki idejön elkölteni a pénzét.

Melyek a legnagyobb szexmunkával kapcsolatos tévhitek?

Hogy koszosak és kétségbeesettek vagyunk. Nos, egyáltalán nem vagyunk koszosak. Egy legális bordélyban minden héten szűrnek minket szexuális úton terjedő betegségekre, de a HIV-tesztet is havonta elvégeztetik velünk.

És nem, nem is kétségbeeséstől vezérelve vagyunk itt. Ami engem illet, egyértelműen a saját döntésem volt, hogy most ezt csinálom. Mivel körültekintően tájékozódtam előtte, így pontosan tudtam, mibe vágok bele.

 Sokan összekeverik a prostitúciót a szexmunkával. Mi a különbség? 

Az emberek negatív sztereotípiák alapján ítélik meg a prostitúciót, kiváltképp Hollywoodban. Nem jellemző, hogy a filmekben jó fényben tüntetnék fel a prostituáltakat, így az ilyen jelenetek negatív konnotációkat alakítanak ki a nézőben, amelyekkel nem szeretnénk azonosulni. Mi inkább üzletasszonynak tartjuk magunkat. Olyan nők vagyunk, akiket felszabadít, hogy ezt csinálhatják. 

Felszabadít? Miért? 

Mert rengeteg szabadságot és szabadidőt ad. És nagyon nehéz lenne egy amerikai vállalatnál elhelyezkedni egy ilyen munka után. Meg persze ott van a pénz is. Sokkal többet keresek, mint amennyit egy akármilyen cégnél kapnék. És abban is van valami felszabadító, hogy te magad határozhatod meg az áraidat.

Mit mondanál azoknak, akik úgy gondolják, hogy az ipar megalázó a nők számára? 

Feltételezem, azokra a radikális feministákra gondolsz, akik küzdenek a prostitúció ellen. Igen, ők úgy gondolják, hogy a tetteinkkel támogatjuk a nők elleni erőszakot, és hozzájárulunk a nemi egyenlőtlenséghez azzal, hogy a testünket áruljuk. Azt mondanám nekik: nem hiszünk abban, hogy a testünket árulnánk. Ha áruba bocsájtom a testem, rabszolga vagyok. Én pedig semmiképp sem tartom magam rabszolgának. Az időmet árulom. Az energiámat. És természetesen a testem egy részét, de az nem minden. A szexmunkások azt szeretnék tudatosítani az emberekben, hogy a szexmunka csak egy munka. Egy karrierlehetőség.

Mostanában nagyon sok szó esik a szexuális zaklatásokról. Ebben a szakmában létezik ez egyáltalán? 

Nem járna túl jól az a férfi, aki ilyennel próbálkozna. Mivel ez egy bordély, ezért komoly védelmet kapunk. A seriffek is vigyáznak ránk.

Mit kell tennie egy ügyfélnek ahhoz, hogy az már szexuális inzultusnak, ne pedig a munka részének tűnjön? 

Nehéz megmondani, mert ilyen még soha nem történt. De úgy vélem, az, ha egy ügyfél eltántoríthatatlanul ragaszkodik egy olyan szolgáltatáshoz, amiről világosan kijelentettem, hogy nem vállalom. Ha pedig úgy érezném, a vendég átlép egy határt, biztos nem hagynám magam, és lemondanám a foglalását. Egyébként van pánikgombunk is, szóval, ha egy lány kellemetlenül kezdi érezni magát, megnyomhatja. Ekkor egy idegesítő és iszonyú hangos csengő szólal meg, amire a pénztáros berohan a szobába, és megkérdezi, hogy mi történt.

Ez egy életre szóló hivatás? 

Ismertem néhány nőt, akik konkrétan karriert csináltak ebből. Egy Airforce Amy nevű hölgy több mint húsz évig (vagy talán még tovább is) dolgozott a Bunny Ranch-ben.  

Nekem most határozottan ez a hivatásom, bár tudom, hogy az emberek nem ugyanazt csinálják egész életükben. Egyszer azt olvastam, hogy egy átlagembernek hét karrierje van az élete során, szóval kijelenthetem, hogy ez egy nagy fejezet az életemben. És nem tervezem, hogy mostanában lezárom.