Lassan filmet forgathatnának a Kentben élő hegesztő-harcművész Barry életéről, lévén, gyerekkora óta árnyékként követi őt egy démon, ami akárhogy is, de nem tűnik olyan egészségesnek. Ő nevezi démonnak, ami feltételez némi ellenérzést a jelenséggel szemben, amit, a történtek tükrében nem is csodálunk. Az egész azzal kezdődött, amikor kilenc éves korában egy árny arra kérte, hogy kövesse őt, Barry pedig meg is tette volna, ha az apja még idejekorán vissza nem ráncigálja az ablakból.

A most 33 éves fiatalember és a szülei (Robert és Pauline) részletesen beszámoltak a kínzó eseményekről a Mirrornek, a vezetéknevüket azonban nem vállalták, mert nem akarták, hogy szellemvadászok lepjék el a házukat.

Pedig lehet, hogy nem ártana, ugyanis már több mint hat éve annak, hogy megmagyarázhatatlan és idegesítő események zajlanak a házukban. A barátok és a rokonok már nem is nagyon mernek átmenni hozzájuk, sötétedés után pláne nem. Ha mégis megteszik, nem használják a vécét, és távozáskor elköszönnek a családi szellemtől, aki ilyenkor általában azzal felel, hogy rájuk vágja a bejárati ajtót. Így első blikkre nehéz eldönteni, hogy ez rendes dolog-e tőle vagy inkább undok, de majd a végén, ne aggódjék, kikristályosodik minden. 

Paulinék nemrégiben felkértek egy szelleműzőt, hogy takarítsa el a láthatatlan entitást az otthonukból, mert már nagyon unják, hogy állandóan leveri a képeket a falról, zajong, rosszalkodik, és nem bír magával. De aztán mégis meggondolták magukat, mondván, simán elképzelhető, hogy egy halott rokonuk, esetleg egyikük anyja vagy apja szórakozik velük, márpedig ebben az esetben nem akarnák megbántani őt azzal, hogy mindenféle kegyetlen módszerekkel eltávolítják a házukból. Barry ugyanakkor kételkedik abban, hogy a zaklató szellem egy rokon lenne, szerinte ilyeneket egyetlen jóérzésű személy sem tenne azzal, akivel vér szerinti kapcsolatban áll. 

A férfi joggal alkot határozott véleményt a kérdésben, ugyanis az elmúlt években (sőt, már gyerekkorában is) ő volt a szellem elsődleges célpontja. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag le se száll róla, fekete árnyként követi mindenhova, és a hálószobájában lebzsel állandóan. Barry úgy sejti, egy dimenziók közötti átjáró kapujában alszik, de ahelyett, hogy kiköltözne onnan, inkább szenved. 

Már legalább háromszor láttam az árnyat, de minden alkalommal, amikor észrevettem, megpróbált elbújni előlem. Nehezen tudom bármihez is hasonlítani, talán leginkább olyan, mint valami fekete massza

- jellemzi az entitás külsejét Barry.

Olyan, mintha rám lenne kapcsolódva. És ez nem csak a fejemben létezik, hanem ott van a szobámban, állandóan felébreszt, és a mozgása is furcsa. Folyamatos rettegésben tart engem. Nem emberi lény ez, hanem valamiféle démon. 

Barry az Insidious című filmhez hasonlítja a jelenséget, ami nem feltétlenül segít a feldolgozásban. Anyja szerint azonban nem egy démonnal, hanem egy szerzetes szellemével van dolguk. Érthető feltételezés, a szerzetesek elvégre híresek arról, hogy bögréket csúsztatnak arrébb, és székeket húznak ki a helyükről.

Nem véletlen tehát, hogy a család végül besokallt, és térfigyelő kamerákat szerelt fel a lakás különböző pontjaira, a zaklató kísértetet lebuktatandó. Amikor visszanézték a felvételeket, tudták, jól döntöttek: most már látható bizonyítékaik is vannak arra, amiről eddig csak beszéltek. Az arrébb csúszó pohár, a becsapódó ajtó, a csúszkáló szék, a repülő gumikesztyű mind, mind azt mutatják, hogy a démon a vérüket akarja.

Persze most, hogy videóra is vették mindezt, ugyanúgy nem változik semmi, ahogy eddig, hiszen a szellemet nem űzték el, viszont van néhány kellemes felvételük arra az időszakra, ha magától elhagyná a családot, nekik pedig hiányozna.