Amputálták a lábát, úgyhogy megetette a barátaival

Miután a most 38 éves (a redditen IncrediblyShinyShart álnéven posztoló) férfit biciklizés közben elütötte egy motor, az egyik lába annyira szétroncsolódott, hogy az orvosok megállapították: soha többé nem fogja tudni rendeltetésszerűen használni. A doki ekkor megkérdezte tőle, hogy amputálják-e, amin Shiny egy hétig gondolkodott, aztán csak egyetlen dolgot kérdezett: megtarthatja-e. Megtarthatta, ezért három héttel később, 2016. július 10-én

Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért kaphatja meg valaki a lábát amputációt követően, az meg pláne, hogy miért eheti meg. Az elsőre egyszerű a válasz, és Shiny is ezt az elvet követte, mielőtt megkapta a lábát egy kis piros biohulladék-tároló szatyorban: bizonyos vallások követői csak a teljes testet hajlandók eltemettetni, ezért ha igényt tartanak a halott személy végtagjaira, akkor azt a kórháznak kötelessége kiadni. Ez ugyanúgy érvényes arra, aki, nos, a saját végtagját szeretné hazavinni. 

A másik kérdés kicsit bonyolultabb, lévén, Idaho az egyetlen állam Amerikában, ahol az emberi hús evése miatt börtön jár. A többi 49-ben azonban a szövetségi törvények elméletben nem tiltják a kannibalizmust. A gyilkosságot, a halottgyalázást és az emberi hússal való kereskedést viszont igen, így annak fogyasztása elméletben ugyan megvalósítható, a gyakorlatban azonban már nehézkesen. És nyilván számos etikai kérdést vet fel. 

Shiny esete ezért különleges, ugyanis ő nemcsak a jogi, hanem az etikai elvárásoknak is megfelelt, ugyanis a saját döntése volt, hogy feldolgozza, majd egy kedves baráti összejövetel során megeteti a lábát a cimboráival. Pedig először csak haza akarta vinni, kitömetni vagy fagyasztva szárítással díszként felhasználni. Előbbit senki nem akarta vállalni, utóbbi pedig túl drága, nagyjából 1200 dollárjába (~ 328 ezer forintjába) került volna. 

Mennyire menő lenne már, ha a kitömött lábad kerti lámpaként vagy ajtóütközőként funkcionálna? Az egész ötlet egyébként abból fakadt, hogy nem akartam, hogy a lábam a hamvasztóban vagy egy hulladéktelepen végezze. Az én részem, és vissza akartam kapni

- nyilatkozta a Vice-nak.

Hazavittem, és azonnal lefagyasztottam. Nagyon bizarr volt. 

Miután a lábat, amelyet vér és jód borított mindenhol, megtisztította, kellemesen csalódott, hogy milyen remek állapotban maradt. 

Négy barátom volt akkor velem, és az egész tök szürreális volt. Fogtuk, és elkezdtünk vele játszani. Nem olyan volt, mint egy igazi láb. Csak egy sima tárgynak tűnt, nem egy ember részének. Az volt a legfurább az egészben, hogy egyáltalán nem volt fura. 

Miután a lábról eltávolította az izmos részt, majd bevágta a fagyasztóba, arra gondolt, hogy feltehetően ez élete legbizarrabb pillanata, és reméli, hogy soha nem lesz ennél bizarrabb semmi. A láb maradék részét dobozba tették, virágok és fényképek közé, majd szépen elhamvasztották. Ha szeretné látni az egész folyamatot képekben is, erre a linkre kattintson, vagy az erre, ahol a teljes galéria fent van, de csakis abban az esetben, ha lelkiekben képes lesz megemészteni. Nem lesz könnyű. TÉNYLEG nem. 

Szóval Shiny és a barátai már egy ideje pedzegették, hogy ha etikus keretek között lenne lehetőségük emberi húst fogyasztani akkor megtennék, ezért a férfi úgy érezte, ennél jobb lehetőségük sosem adódhat erre. Tizenegy barátját hívta meg vacsorára, közülük tízen el is jöttek. Egyikük séf ismerősét kérték meg arra, hogy elkészítse Shiny lábát. Az összejövetelre végül elment a szakács és a barátnője, Shiny excsaja, egy főiskolai barátja és két olyan, akiket már több mint 10 éve ismer. Egyiküknek a lánya is ott volt. 

A lábat egy éjszakán át pácolták, majd hagymával, paprikával, sóval-borssal és egy lime levével együtt párolták meg. A produktumot tortillákra helyezve, tomatillaszósszal tálalták. (Ha igény merülne fel rá, itt a recept.) Shiny azt mondja, nem volt túlzottan elragadtatva az ízétől, amely amúgy leginkább a szarvasmarháéra hasonlított, és noha annyira nem volt szörnyű, evett már ízletesebb húst is. 

Nagyon jellegzetes, határozott ízvilágú volt. Az izom viszont rágós és kemény. Finom volt, de tapasztalatnak annyira nem jött be.  

A közös étkezés persze elég kínosan kezdődött. Méregették egymást, azon agyaltak, hogy ezt most tényleg meg fogják lépni, és nincs visszaút. Shiny azt mondja, hálistennek az egész baráti társaság hajlamos a fekete humorra, amelyre ebben a szituációban szükség is volt. Gyakorlatilag végigviccelődték az egész estét, és ez volt az, ami átlendítette őket a helyzet abszurditásán és a kezdeti sokkon. Másnap aztán az egyik haverja felhívta telefonon, és csak hogy tudja, közölte vele, hogy 

Shiny azt mondja, szüksége volt erre az estére ahhoz, hogy ténylegesen fel tudja dolgozni a lába elvesztését. Ahogy mondja, nem volt katona, nem volt szegény soha, és kellett küzdenie semmiért - sem a házáért, sem pedig az életéért. Tisztában van vele, hogy a balesetben akár meg is halhatott volna, de hálás azért, hogy csak a lábát veszítette el. 

A baleset előtt nem tudtam kellőképpen értékelni az életemet és a körülöttem lévő embereket. 

Azóta sokkal jobb minden: otthagyta a munkáját és a várost, ahol 10 évig élt, és ami érzelmileg megölte őt. Egy másik államba költözött, baromi jó munkát kapott, amit imád, és már több mint fél éve barátnője is van, akivel boldogabb, mint valaha. 

Shiny nem aggódik attól, hogy a törvény keze utolérné őt, hiszen tudja, hogy amit tett, az nem illegális. Úgy véli, bizonyos helyzetekben az etikus kannibalizmus megengedhető, így például az is, mondja, hogy egyesek megeszik a méhlepényüket szülés után. Azt mondja, a lába elfogyasztása óta nem érez késztetést arra, hogy emberekre vadásszon és lerágja az arcukat. Szerinte ez volt az egyetlen módja annak, hogy valami igazán egyedülálló dolgot tehessen etikus és egészséges keretek között. 

Megcsináltam, jól szórakoztam, és most van egy remek történetem. [...] A láb hamvai pedig ott csücsülnek a barátnőm oltárán a nappaliban, és egy nap a síromba is magammal viszem. Az én részem, ahogy ez a tapasztalat is az enyém.