Szinte csoda, hogy a most 21 éves Nicole Rossi maga tudja elmondani a történetét. Nem is olyan régen ugyanis a lány életveszélyes állapotban került kórházba, hiszen evészavara miatt annyira kevés táplálékot juttatott szervezetébe, hogy az orvosok a halál széléről hozták vissza - írja a Daily Mail. A lány azonban túlélte az esetet és fontosnak érzi, hogy nyilvánosságra hozza a történetét, annak érdekében, hogy másoknak segítsen vele (épp úgy, ahogy napokban Irealnd Baldwin tette).
„A műkorcsolya miatt lettem anorexiás”
Nicole Rossiból sokáig úgy tűnt, hogy sikeres műkorcsolyázó lesz. A lány 18 hónaposan állt először a jégen, majd az egész gyerekkorát és tinédzser éveit meghatározta az élsport, annak az összes elvárásával és stresszével. 16 éves kora környékén pedig meg is változott a hozzáállása a korcsolyázáshoz, ami korábban inkább örömforrás volt számára. Ebben az időben kezdett el extrém módon szorongani a megjelenése és a teljesítménye miatt, ami ahhoz vezetett, hogy egyre többet edzett és egyre kevesebbet evett.
A műkorcsolya miatt lettem anorexiás,. Először csak a kalóriákat kezdtem számolni és arra hajtottam, hogy minél alacsonyabb legyen ez a szám. Aztán az edzés is a mániámmá vált. Heti öt nap, több órán keresztül gyakoroltam a jégen és minden nap futottam pár mérföldet. Ahogy pedig minél többet edzettem, annál kevesebbet ettem. Mikor a betegség már teljesen felülkerekedett rajtam, a korcsolyázás sem érdekelt többé. Csak az érdekelt, hogy mennyit mutat a mérleg, hány kalóriát ettem és mennyit égettem el
- kezdte a történetét Rossi, aki ez után arról mesélt, hogyan szigetelte el végül teljesen a külvilágtól a betegsége.
„Éreztem, ahogy haldoklom és zombivá válok”
Rossi elmondása szerint bár érezte, hogy a betegség egyre jobban átveszi az uralmat felette, mégis teljesen tehetetlen volt.
Éreztem, ahogy haldoklom. Zombivá váltam, nem volt többé személyiségem, csak az érdekelt, hogy minél többet fogyjak és minél kevesebb kalóriát egyek.
Ez pedig odáig vezetett, hogy egy idő után már a barátaival se találkozott és a családi összejövetelek alól is megpróbálta kihúzni magát, hiszen ez azt jelentette volna, hogy esetleg emberek között ennie kell, amire képtelen lett volna.
Szép lassan pedig addig éheztette magát, hogy nemcsak korcsolyázni nem tudott már, de a legkisebb mozgás is problémát jelentett számára.
Annyira fogyókúra-függővé váltam, hogy az sem érdekelt, hogy az éltem is elfogy. Az izmaim eltűntek, olyan gyenge voltam, hogy semmit nem tudtam csinálni csak feküdtem az ágyamban és aludtam.
Rossi végül ezen a ponton került kórházba, 33 kilósan, életveszélyes állapotban.
„Muszáj volt meghoznom a döntést, hogy elkezdek enni”
A lány akkor szembesült igazán azzal, hogy mit tett vele az evészavar, mikor a kórházban az orvosok közölték vele, ha még pár hétig folytatta volna az éhezést, akkor már nem tudták volna megmenteni. Ez volt végül az a pont, mikor Rossi úgy érezte, hogy döntenie kell és úgy határozott, inkább élni akar.
Konkrétan a mennyország kapuján kopogtattam és ez nagyon megrémisztett. Így el kellett határoznom, hogy elkezdek enni, mert élni akarok. Ma már van egy csodálatos barátom, akivel a jövőnket tervezzük. Gyereket akarok, családot akarok és mindez nem jöhetne össze, ha nem élek. Egyébként nem is élsz valójában, ha evészavarod van. Nekem fel kellett adnom az anorexiámat annak érdekében, hogy elkezdjek élni, és ne az evésről, kilókról és kalóriákról szóljon a létezésem.
Az elhatározásához pedig azóta tartja is magát. Ma már 50 kiló és pszichológusnak tanul, fő célja pedig, hogy a jövőben segítsen azoknak, akik hozzá hasonló problémákkal küzdenek. Elmondása szerint, a betegsége sok mindenre megtanította, többek között arra is, hogy az egyik legfontosabb lépés a gyógyulás útján, hogy az ember merjen segítséget kérni.
Ha elhallgatod az evészavarod, csak még erősebb lesz a betegséget. Az anorexia a titkolózásból táplálkozik. Csak akkor tudsz felülkerekedni rajta, ha szembenézel vele és beszélsz róla
- magyarázta Rossi, aki azt is hozzátetette, nem véletlenül használta azt a kifejezést, hogy fogyókórúra-függő volt. Hiszen ez a betegség is gyakorlatilag addikció, amiből ugyan fel lehet épülni, de maga a gyógyulás egy egész életen át tartó folyamat.