Idén valahogy látványosan megszaporodtak az olyan karácsonyi reklámok, amelyek láttán üvöltve zokog az ember a meghatottságtól, ezért nem is bírtuk ki, hogy ne szedjük össze mindet egy kupacba. Jól gondolja, nem titkolt célunk egy kicsit megríkatni önt, de kizárólag azért, mert egy tisztító sírás olykor annyira jól tud esni, mint egy őrült nevetés. Karácsonykor meg még mentség is van erre. Előre szólunk, hogy eszünk ágában sincs hosszasan részletezni, hogy melyik reklámban mi történik, az ugyanis pont azt venné el, ami a lényege: a meglepetés és a meghatottság varázsát.

Na jó, most, hogy kellően kinegédeskedtük magunkat, készüljön fel lelkiekben és papírzsepiből is tankoljon fel rendesen, nehogy a poszt végére térdig himbálózzék a takony az orrából, mert az elég kellemetlen, pláne mások előtt. A sírás viszont nem az, úgyhogy nyugodtan tartson velünk zokogni egy jót! 

Kezdjük is a sort a John Lewis áruház idei reklámjával, amelyről már előre tudtuk, hogy fantasztikus lesz, elvégre évek óta ők határozzák meg a karácsonyi reklámdivatot. A 2018-as évi reklám középpontjában Elton John karrierje áll: hatalmas arénakoncertek, csillogó ruhák, luxuslimuzinok, és egy finom időutazás a múltba, amely segít visszatérnünk a zenész gyerekkorának egyik legmeghatározóbb pillanatáig. És már mehet is a bőgés.

Készüljön fel, ennél ugyanis, ha lehet, még meghatóbb Phil Beastall brit operatőr 50 fontból, azaz nagyjából 18 ezer forintból(!) készült alkotása Chris Ilston színész főszereplésével. Ha tud angolul, nem áruljuk el előre, hogy miről szól, inkább nézze meg. 

A férfi tehát számolja a napokat karácsonyig, majd szenteste, ahogy feltehetően minden évben, kibont egy kazettákkal teli dobozt, és meghallgatja az utolsó darabot közülük. A felvételeken, mint kiderül, halott édesanyja hangüzenetei vannak, amelyek érezhetően sokkal többet jelentenek a férfinak, mint bármilyen más ajándék. A néző pedig akkor készül ki végérvényesen, amikor meghallja, hogy az anya az utolsó felvételen végleg elbúcsúzik a fiától. 

A reklámnak érthető okokból baromi nagy sikere lett, úgyhogy Phil Beastall ezen felbuzdulva gyorsan forgatott neki egy folytatást. A kisfilm az Egymillió perc elnevezésű kampány részeként arra kíván rávilágítani, hogy milyen fontos törődnünk azokkal az emberekkel, akik egy számukra fontos személyt veszítettek el, ezért magányosan, gyászolva töltik az ünnepeket.

Az alábbi reklámban a francia Bouygues Telecom a családi tradíciókat és a szülő-gyermek viszonyt egy apa és fia közötti kapcsolaton keresztül mutatja be. Apuka a kisfia születése óta a maga sajátos módján táncolja el neki a Redbone Come and Get Your Love című számát, és ezt bármikor, bármilyen élethelyzetben és bárhol képes prezentálni. Ahogy az lenni szokott, a gyerek először élvezi, aztán kezd kínossá válni a számára, majd - és itt jön a lényeg - neki is fia születik. 

Befejezésül pedig hadd mutassuk meg az Ikea idei karácsonyi reklámját, amelyben két férfi, akik amúgy nem ismerik egymást, az ünnepi időszak kellős közepén egyszerre ragadnak bent egy liftben. Bevalljuk, mi még ezen is képesek vagyunk elbőgni magunkat. 

Hát, nem tudunk mást mondani ezek után, csak hogy nagyon boldog ünnepeket kívánunk, és azt, hogy sikerüljön ezek után felkaparnia magát a padlóról. Ja, és ha van még egy perce, ossza meg velünk a véleményét! 

Melyiken hatódott meg a legjobban?