A szerkesztőségünkbe minden nap érkeznek olvasói levelek, amiknek zöme az „ez nektek egy cikk?”, „kihagytatok egy vesszőt!”, „miért írtok erről-arról-amarról és miért nem erről-arról-amarról?” vonalon szokott mozogni, így igazán üdítő színfolt volt, mikor pár héttel ezelőtt befutott hozzánk a Facebookon Kabodi Renáta üzenete, ami így kezdődött:
Hatalmas Eiffel 65 fan vagyok, hazánkban egyedi.
De mi az Eiffel 65?!
Az Eiffel 65 egy háromtagú olasz elektronikus zenekar, ami a '90-es évek végén alakult. A köztudatba 1999-ben, a Blue című slágerükkel robbantak be, ami az első, Europop című albumukon hallható. Erre a lemezre került fel a másik legismertebb slágerük a Move Your Body is. A lemez hatalmas siker lett, a Blue több országban is a toplisták élén szerepelt, az Europop pedig egy ponton a negyedik helyre került a Billboard 200 listán. Ezt követően az Eiffel 65 az eredeti felállásban még két albumot adott ki, amelyek sikere jelentősen elmaradt az elsőétől. Magyarországon a harmadik album például meg se jelent.
A levél küldője azért keresett meg minket, hogy érdeklődjön, van-e bármilyen felvételünk a zenekar 2018-as VOLT fesztiválos fellépéséről, ugyanis szeretné minél több videóval, fotóval, ereklyével bővíteni a már most elég impozáns Eiffel 65-gyűjteményét. Sajnos segíteni nem tudunk neki ebben, lévén, hogy a mi életünkből változatlanul hiányzik az az élmény, hogy élőben halljuk a Blue-t, arra viszont lecsaptunk, hogy legalább megnézhessük, milyen egy többezer darabos gyűjtemény egy olyan zenekar életművéről, amiről azt hittük, hogy maximum két számuk jelent meg valaha.
Orosházáig utaztunk azért, hogy megtekinthessük a kollekciót, Renáta ugyanis azt mondta, hogy jobban járunk azzal, ha magunk nézzük meg a gyűjteményt, mint hogy ő küld nekünk róla képeket. És teljesen igaza volt. Mikor ugyanis megérkeztünk hozzá ez a látvány fogadott minket:
Dióhéjban, amint a fenti képen lát az:
- 110 darab CD,
- 14 kazetta,
- 3 VHS,
- 28 bakelitlemez,
- nagyjából 15 dossziényi írott/nyomtatott ereklye,
- kb. 2000 cikk,
- 1500 fotó,
- négy saját készítésű játékbaba,
- 2 fotókönyv,
- egy üveggravírozott Eiffel 65 fotó.
Mindezt kipakolni és ilyen aprólékosan elrendezni a kinyitott kanapén három órát vett igénybe, és egyébként bruttó 20, nettó 15 évnyi gyűjtögetés eredménye. Itt pedig át is adjuk a szót Renátának, hogy meséljen róla.
1999-ben ismertem meg a zenekart, mikor a nővérem megvette az első, Europop című albumukat. Akkor még óvodás voltam, annyira nem érdekelt. Az igazi szerelem 2003-ban kezdődött, mikor egy zenecsatorna retroműsorában meghallottam a Blue-t. Annyira jó volt akkor hallani, hogy azonnal elkezdtem a többi lemezük után kutatni.
Magyarországon csak két albumot adtak ki, ezért sokan azt hiszik, hogy az Eiffel 65 csak a Blue meg a Move Your Body. Pedig ez nem igaz. Mikor először elkezdtem nyomozni új dolgok után róluk, akkor derült ki számomra is, hogy vannak más lemezeik. Elkezdtem ezeket a neten, Ebay-en és Vaterán megrendelni és így találtam rá egyre több dologra.
Renáta pedig mára már nagyon profi az internetes nyomozásban és vásárlásban. Sőt, rendszeresen előfordul, hogy megkeresik azzal, hogy Eiffel 65-os dolgokat ajánljanak neki, plusz egy orosházi sráci is segít neki beszerezni az újdonságokat. Hiszen mai napig kerülnek elő olyan relikviák, amik nincsenek még benne a gyűjteményben. Hol néhány fénykép, máskor egy felvétel, vagy akár plakátok és jegyek. Renátának a világ minden tájáról vannak ereklyéi. Ezek közül egy tiszaugi plakátra és egy tajvani cédére a legbüszkébb. Ez utóbbi azért annyira egyedi, mert különleges dobozban adták ki és a 15 év alatt, amióta Renáta ápolja a gyűjteményét, csak egyszer látott belőle eladó darabot. Meg is vette.
A kollekció duzzasztása azonban idő- és pénzigényes dolog.
Ebben a gyűjteményben 1,5-2 millió forintom biztos benne van. A CD-k és a bakelitek között volt olyan, aminek darabja 10-20-30 ezer volt. De volt olyan is, amihez 200 forintért jutottam
– meséli Renáta, aki azt is hozzátette, hogy bár minden nap foglalkozik a gyűjteménnyel, azért ez könnyebb volt akkor, mikor még suliba járt.
Sokat dolgozom, úgyhogy inkább hétvégén van erre időm. De esténként meg szoktam nézni, hogy felkerült-e újabb eladó dolog az internetre, ha igen, akkor azt esetleg megrendelem. Szintén esténként szoktuk a CD-ket is hallgatni. Amiket itt láttok, azok nemcsak dísznek vannak. Minden lemezt többször is meghallgattam, minden videót, VHS-t láttam. Természetesen kímélem az albumokat, és például a bakeliteket nyilván nem hallgatom rendszeresen, de nincs itt olyan felvétel, amit ne hallottam vagy ne láttam volna
– magyarázza Magyarország, de talán a világ, legnagyobb Eiffel 65 rajongója, aki egyébként nem csupán az internetes nyomozásban képezte profivá magát, hanem két nyelvet is megtanult az elmúlt 15 évben.
Most már úgy,-ahogy tudok olaszul. De először angolul kellett írogatnom és mivel én csak általánosban tanultam angolt, kezdetben Google fordítóval meg szótárral próbálkoztam, és az azért nehéz volt. Azóta viszont erősítettem a nyelveket. Nemcsak azért, hogy a gyűjteményt tudjam bővíteni, hanem azért is, hogy ha találkozom velük, akkor ne az legyen, hogy csak nézek ki a fejemből. Mikor például találkoztunk a VOLT-on, olaszul beszéltem velük, bár csak egy fényképezkedésre volt idő. Sajnos egyelőre csak ez az egy találkozó volt, de jövő nyáron Szegedre jönnek a Déjà vu fesztiválra, és már le van beszélve az újabb találkozás.
A nyelveken kívül Renáta számítógépes programokban is fejlesztette magát, hogy a dossziékat és a fotókönyveket ő maga szerkeszthesse. Emellett pedig valamennyire persze vezetni is kell egy katalógust a már meglévő darabokról. Elmondása szerint egy Excel-táblázatba írogatja a cédék vonalkódjait, és így ha lát valamit, ami újnak tűnik neki, akkor ez alapján tudja csekkolni, hogy megvan-e neki. Hiszen nagyon fontos, hogy bár látszatra egy csomó ugyanolyan kazettája és cédéje van, valójában nincs két egyforma közöttük.
Több mint 100 cédém van, de nincs két ugyanolyan. Mindegyik legalább valami apróságban különbözik a többitől. Az egyiken például egy számmal több van, a másikra felkerült egy videoklip, ilyenek. De van, ami azért különleges, mert matricás, vagy mert mondjuk a dobozban lévő lemez színárnyalata, mintája más
– magyarázza Renáta, aki persze ezeket a különbségeket megmutatta nekünk néhány cédén, és ön is láthat belőlük párat a galériában.
Renáta egyébként azt mondja, nem tudná száz százalékosan kijelenti, hogy nála nagyobb Eiffel 65-rajongó nincs a Földön. Bár azt elismeri, hogy olyannal még se személyesen, se interneten nem találkozott, akinek akkora gyűjteménye lett volna a zenekarról, mint neki. Ismer olyanokat, akiknek van több albumuk, esetleg eltettek pár cikket, vagy ereklyét olyan fellépésről, amin ott voltak, de olyan gyűjteményről, amiben ennyi tétel van és folyamatosan bővül, nem hallott még. És feltett szándéka, hogy a gyűjteménye még hosszú, hosszú időn keresztül gyarapodjon.
Ebből a gyűjteményből, amit itt látsz, semmit nem adtam el soha és nem is fogok. Megfogadtam: ha egyszer majd nem gyűjtök róluk tovább valami miatt, akkor sem fogom a gyűjteményt eladni. Ez így örökre megmarad
– jelenti ki kategorikusan Renáta. Ezek után pedig már csak egy kérdés marad: vajon egy ennyire nagy Eiffel 65-rajongónak, mi a kedvenc száma az együttestől?
A Blue.