Akárhányszor elered a zápor vagy leszakad az ég, kellemes illat csapja meg az orrunkat. Sőt, már azelőtt érezzük, hogy vihar közeleg, hogy egy csepp eső is lehullt volna az égből. De mi adja ezt a különleges, megfoghatatlan illatot?
Bármennyire is hihetetlen, a tudomány a '60-as évek óta külön foglalkozik az esőillattal, amit hivatalosan petrichornak neveztek el. A szó két görög kifejezésből, a petrosból (kő) és az ichorból (az istenek vére) tevődik össze, amit ausztrál kutatók ötlöttek ki – írja a Földjáró.
A tudósok a jelenséget vizsgálva arra jutottak, hogy a petrichor nem a vízből, hanem a földből jön.
Az esőcseppek kétféle anyagot oldanak ki a talajból, amelyek a mindannyiunk által kedvelt, jellegzetes illatot okozzák. Az egyik anyag a növények által kiválasztott, a magvak kicsírázását gátló olaj, a másik pedig a frissen szántott talaj, valamint az ivóvíz és bizonyos élelmiszerek mellékízét adó vegyület, az úgynevezett geozmin. Ez utóbbi megtalálható a kukoricában, a sárga és erősszagú őzlábgombában, de a cékla földszerű aromáját is ez az anyag okozza.
Az emberi orr különösen érzékeny a geozmin illatára, hihetetlenül kis koncentrációban is képesek vagyunk észlelni.
Miután az esőcseppek kioldják a talajból ezeket az anyagokat, azok miniatűr légbuborékok formájában szétterülnek a levegőben. Ehhez társul még az ózon jellegzetes, szúrós illata, ami elektromos kisülésekkel kerül villámláskor az esőbe. Az orrunkig az ózon illata előbb eljut, minthogy elered a zápor, így tudjuk előre megmondani, ha vihar készülődik.
Kutatók szerint evolúciós okai vannak, hogy szinte kivétel nélkül mindannyian szeretjük az eső illatát: őseink túlélése évezredekig függött az esőtől, az azzal járó illatot pedig azóta is összekapcsoljuk a vele járó pozitív élménnyel.