Munich (München)
A 2005-ös München elképesztően megosztó volt. Sokan úgy vélték, hogy a film a palesztinok elleni támadás, míg mások szerint az alkotás rendezője, Steven Spielberg „nem barátja Izraelnek”. Spielberg megsértette mind a két oldalt, ez pedig jelzi, hogy a film rendkívül objektívra sikerült, ami igencsak ritka Hollywoodban.
A film az 1972-es müncheni olimpián történt borzalmakat és annak megtorlását dolgozza fel. Bemutatja az izraeli sportolók ellen történt merényletet és az izraeliek kíméletlen válaszát is. A film betekintést nyújt a holokauszt okozta lelki sebekbe és megmutatja, hogy Izrael meddig hajlandó elmenni azért, hogy soha többé ne fordulhasson elő olyan, mint ami a második világháború alatt. Eközben azonban arra is rávilágít, hogy a palesztinok is mindenre hajlandóak, hogy visszaszerezzék azt, amit otthonuknak tartanak.
A film fő üzenete, hogy az erőszak csak erőszakot szül és a terrorból nem lesz tartós béke.
Five Broken Cameras (Öt törött kamera)
Emad Burnat, a film rendezője akkor kapta az első fényképezőgépét, amikor 2005-ben megszületett negyedik fia, Gibreel. Először saját maga, majd a szomszédjai számára kezdett el vele házi filmeket készíteni, mielőtt afféle amatőr dokumentaristává vált, aki az egyik ciszjordániai település életét dokumentálja, ahol a családja generációk óta él. Amikor Izrael csapatokat küldött, hogy a település lakóinak földjei helyén védőfalat építsenek, Emad Burnat rájött, hogy a kamerái az önállósodás eszközei lehetnek. A kamerák segítségével egyesítheti és mozgósíthatja közösségét.
A dokumentumfilm forgatásának öt éve alatt összetört kamerákról elnevezett 2011-es Öt törött kamera az egyik legjobb dokumentumfilm, amelyet arról láthatsz, hogy milyen is valójában a palesztin élet.
Etz Limon (Citromfa)
A történet főszereplője Salma, egy palesztin özvegy, akinek a citromligetével szembeni telekre költözik az izraeli védelmi miniszter. Mivel a kert megnehezíti az épület biztosítását, a védelmi erők parancsba adják a fák kivágását. A nő egy fiatal ügyvéd segítségével elindul, hogy törvényesen megvédje igazát és 50 éve családja birtokában lévő citromligetét.
A 2008-as Citromfát egy izraeli filmrendező, Eran Riklis rendezte és története egy modern átirata egy ószövetségi történetnek, amely Izrael királyáról szól, aki megkívánja szomszédja szőlőjét.
A film mind a két felet makacsnak mutatja be, nem választ oldalt, hanem egy átérezhető történeten keresztül mutatja be azokat az erőket és hatásokat, amelyek elválasztják az izraelieket és a palesztinokat.
Paradise Now (Mennyország most)
Hany Abu Assad 2005-ös alkotása egészen különleges, ugyanis kevés filmet láthatunk, amelyek öngyilkos merénylők szemszögéből készültek. A történet főszereplői Said és Khaled, két palesztin szerelő, akiket beszerveznek, hogy átkeljenek Izraelbe és felrobbantsák magukat. A két karakter egyike sem vallásos és nem is nagyon politizálnak, nem fanatikusok, de mégis önként és boldogan tesznek eleget a hívásnak.
A Mennyország most egy erőteljes és hiteles film, ami nagyon költőien kezeli a palesztin-izraeli konfliktust. Arra a kérdésre, hogy az öngyilkos merényletek indokoltak-e vagy sem, mindig nemleges választ kell adni, de ez a film magyarázatot és kontextust ad.
Hany Abu Assad filmje fontos néznivaló, bár nyugtalanító, főleg azért, mert az alkotás rákényszeríti a nézőt, hogy egy külsőleg könnyen elítélhető cselekedetet megérthetőnek lásson, így szembe kell néznie a saját előítéleteivel és értékítéletével.
(Borítókép: Részlet a München című filmből. Fotó: NorthFoto)