1. Válasszunk megfelelő jelszavakat!
E valószínűleg a legtöbb olvasónknak már nem újdonság: gondoskodjunk a jelszavainkról és kapcsoljuk be a kétlépcsős hitelesítést, röviden 2FA-t is. Egy jelszókezelő segítségével könnyedén megváltoztathatjuk az elavult régi jelszavainkat, lecserélhetjük azokat megfelelően kiválasztottakra és minden webhelyhez más jelszót rendelhetünk. A 2FA, a kétlépcsős hitelesítés rövidítése általában azokra az egyszeri kódokra vonatkozik, amelyeket szöveges üzenetben kapunk a telefonra, vagy amelyeket egy alkalmazáson keresztül generálunk.
A jelszókezelő védelmet nyújt a hamis webhelyekkel szemben is – ha egy hamis banki bejelentkezési oldalra látogatunk, a jelszókezelő nem fogja felismerni, így az elmentett jelszó felkínálásnak hiánya gyanússá teszi a weboldalt.
2. Tekintsük át az adatvédelmi beállításokat!
A legtöbb operációs rendszer, alkalmazás és online fiók lehetővé teszi annak kiválasztását, hogy mennyit kívánunk megosztani velük, továbbá mikor és hogyan. Legyen a mai az a nap, amikor fogjuk magunkat és áttekintjük ezeket a beállításokat!
Érdemes átnézni, hogy mely alkalmazásoknak és webhelyeknek milyen engedélyeket adunk meg.
3. Ne osszunk meg semmit engedély nélkül!
A közösségi média szórakoztató lehet, és ennek így is kell lennie, de nem kell mindent megosztani, és semmit sem szabad közzétenni beleegyezés nélkül. Csábító olyan fényképeket feltölteni, amelyeken mások is szerepelnek, és gyakran nem is bánják – viszont az igazság az, hogy minden egyes alkalommal engedélyt kell kérnünk, bármennyire is jelentéktelennek tűnik.
A nyilvános tartalmak véletlenül olyan dolgokat is megoszthatnak a kiberbűnözőkkel, amelyeket nem akarjuk, hogy megtudjanak, például hol élünk, mikor van a születésnapunk vagy hogy távol vagyunk és üres az otthonunk.
4. Legyünk fokozottan óvatosak munka közben!
Ez a tipp valójában csak a harmadik tipp folytatása, egy sokkal komolyabb megközelítéssel: ügyeljünk arra, hogy mit osztunk meg a munkahelyünkkel kapcsolatosan!
Ha feltöltünk egy képet a legjobb barátunkról, amint éppen hátast dob a kocsmában, feldühíthetjük vele, majd azt kívánhatjuk, bárcsak ne tettük volna. Ám nem valószínű, hogy emiatt több milliós pénzbírságot szabnak ki a cégünkre, vagy veszélybe sodorjuk a munkánkat. A céges adatok kiszivárogtatása azonban – különösen az ügyfelek által ránk bízott adatoké, amelyek biztonságát megköveteli a törvény – súlyos következményekkel járhat.
Tehát, bár mindenki más érdekében is átgondoltan kell eljárni a vállalati adatok kapcsán, magunkat is védjük ezzel.
+1 Legyünk tisztában a határainkkal!
Végül fordítsunk egy kis időt személyes adataink értékének meghatározására – gondoljuk át, mennyit vagyunk hajlandóak megosztani, és mit kapunk cserébe. Ha egy cég vagy egy weboldal több adatot kér, mint amennyire szüksége van, akkor ne adjuk át azokat az adatokat, amelyeket egyébként nem osztanánk meg szívesen. Az például ésszerű dolog, ha egy kiszállító cég megkér minket a lakcímünk igazolására, mielőtt átadja nekünk egy értékes jármű kulcsát, viszont egy híroldal vagy egy kávézó megköveteli ugyanezt, akkor tegyük fel magunknak a kérdést:
Miért van erre szükségük és miért akarnánk megadni ezeket?
(Sophos)
(Borítókép: Jelszómegadás. Illusztráció: Elizabeth Fernandez/Getty)