A jövőt megjósolni mindig hálás feladatnak tűnik, egészen addig, amíg el nem telik néhány évtized, és ki nem derül, mennyire messze járt valaki a valóságtól. A történelem tele van magabiztos előrejelzésekkel arról, hogyan fogunk közlekedni, vásárolni, telefonálni vagy éppen élni a 21. században. Némelyikük egészen közel került az igazsághoz, mások viszont annyira félrementek, hogy ma már nehéz nem mosolyogni rajtuk.

A telefon senkinek sem fog kelleni

1876-ban Alexander Graham Bell 100 ezer dollárért próbálta eladni telefonja szabadalmát a Western Unionnak. A vállalat elnöke, William Orton azonban nem látott túl sok fantáziát az eszközben. A neki tulajdonított vélemény szerint a telefon ormótlan és használhatatlan szerkezet volt, amelyre semmi szükség, hiszen egy üzenetet távírón is el lehet küldeni. Azóta nagyjából kiderült, volt-e piaca a telefonnak.

Az autó csak múló divat lesz

1903-ban a Michigan Savings Bank elnöke állítólag azt tanácsolta Henry Ford ügyvédjének, Horace Rackhamnek, hogy ne fektessen az autóiparba. A jóslata szerint a ló hosszú távon velünk marad, az automobil viszont csupán egy rövid életű újdonság. Az autózás későbbi történetét ismerve ennél látványosabban nehéz lett volna mellélőni.

Az emberi agy nem bírja majd az autók sebességét

Egy évvel később már nem az volt a kérdés, hogy fennmarad-e az autó, sokkal inkább az, hogy az emberi agy képes-e egyáltalán lépést tartani vele. A New York Times 1904-ben egy párizsi szakmai vitáról számolt be, amelyben felmerült: lehet, hogy az agy egyszerűen nem tud olyan gyorsan működni, mint ahogy egy autó halad. Még azt is boncolgatták, mi történik, ha az emberi agy „sebessége” mondjuk nyolc mérföld per óra, miközben a jármű tízszer ilyen gyorsan száguld. Szerencsére kiderült, hogy a vezetés egy kicsit bonyolultabban működik ennél.

A 21. században minden acélból készül majd

Thomas Edison rengeteg dologban látta jól a jövőt, de 1911-ben ő is tett egy különösen merész jóslatot. Úgy gondolta, a 21. század otthonaiban az acél lesz az úr: acélbölcsőben ringatják majd a csecsemőket, acélszékeken ülünk, acélasztalnál eszünk, sőt még a hálószobai bútorok is ebből készülnek. Edison elképzelése szerint a különböző bevonatok segítségével az acél akár mahagóninak vagy más nemes fának is tűnhetett volna. A rozsdamentes acél ugyan valóban beköltözött az otthonainkba, de azért a kanapét még nem cseréltük le fémből készültre.

A felvett zene véget vet a zenélésnek

John Philip Sousa zeneszerző 1906-ban komolyan aggódott amiatt, hogy a hangrögzítés elterjedése tönkreteszi majd az amatőr zenélést. Úgy vélte, ha az emberek egyszerűen meghallgathatják otthon a zenét anélkül, hogy meg kellene tanulniuk hangszeren játszani, idővel eltűnnek az amatőr zenészek, velük együtt pedig a zenetanárok jelentős része is. Több mint száz évvel később ugyan egyszerűbb zenét hallgatni, mint valaha, de zeneiskolák, hangszerek és amatőr zenészek még mindig bőven léteznek.

Az iPhone nem fog komoly piaci részesedést szerezni

A telefonok jövőjének alábecsülése jóval később is előfordult. 2007-ben Steve Ballmer, a Microsoft akkori vezérigazgatója azt mondta, szerinte semmi esély nincs arra, hogy az Apple iPhone-ja jelentős piaci részesedést szerezzen. Az első iPhone ugyanabban az évben került piacra, és az okostelefonok története innen már közismert.

Az elektromosság nem fog elterjedni

J. P. Morgan apja, Junius Morgan sem volt különösebben lelkes az elektromosság jövőjével kapcsolatban. Amikor fia Thomas Edisonnal elektromos világítást szereltetett New York-i otthonába, apja állítólag úgy vélte, az egész csak egy múló hóbort. J. P. Morgan szerencsére nem hallgatott rá, és később komoly összegeket fektetett Edison vállalkozásaiba, így szerepet játszott a General Electric létrejöttében is.

Az emberek fél év alatt ráunnak a televízióra

Darryl F. Zanuck, a 20th Century Fox egyik legnagyobb hatalmú vezetője 1946-ban nem különösebben tartott attól, hogy a televízió veszélyeztetheti a mozikat. Úgy vélte, a tévé legfeljebb hat hónapig képes lekötni az embereket, aztán mindenki ráun arra, hogy esténként egy fadobozt bámuljon. Ehhez képest a televízió évtizedekre a világ egyik legfontosabb szórakoztató médiumává vált, később pedig megérkeztek mellé a streamingplatformok is.

Az emberek soha nem akarnak majd otthonról vásárolni

1966-ban a Time egy, a 2000-es évekről szóló jövőkutató összeállításában még úgy vélte, a távoli vásárlás technikailag ugyan megvalósítható lesz, az emberek azonban nem kérnek majd belőle. Az érvelés szerint főként a nők szeretnek kimozdulni otthonról, megfogni az árukat és személyesen válogatni, ezért az otthonról történő vásárlás biztosan megbukik. Az Amazon, az online áruházak és a futárok végtelen sora alapján ez a jóslat nem igazán jött be. (Reader's Digest)