Az amerikai hírszerzés évtizedeken át olyan módszerekkel is kísérletezett, amelyek ma leginkább egy sci-fiben állnák meg a helyüket. A titkosított programokban többek között azt próbálták kideríteni, lehetséges-e pusztán az elme segítségével információt szerezni egy távoli helyről. Az egyik résztvevő, Joe McMoneagle azt állítja, pályafutása során még a Marsot is „megnézte” így, és amit ott érzékelt, szerinte egy ősi civilizáció nyoma lehetett.
A távolbalátás
A módszert remote viewingnak, vagyis távolbalátásnak nevezték. Lényege az volt, hogy a résztvevőnek úgy kellett benyomásokat szereznie egy helyszínről, tárgyról vagy más célpontról, hogy fizikailag nem tartózkodott ott, és lehetőség szerint előzetes információkat sem kapott róla. Az amerikai kormány valóban költött pénzt az ilyen kísérletekre: a CIA és később a katonai hírszerzés különböző programokban vizsgálta a jelenséget, a kutatások pedig később a Stargate név alatt váltak ismertté. A CIA saját összefoglalója szerint a programot végül az 1990-es évek közepén zárták le.
Az 1995-ös független értékelés arra jutott, hogy a távolbalátásból származó információk túl pontatlanok és következetlenek ahhoz, hogy hírszerzési célokra megbízhatóan használhatók legyenek.
Csillagkapu projekt
Joe McMoneagle, aki az amerikai hadseregben szolgált azonban még részt vett ezekben a projektekben, sőt a kormány távolbalátással kapcsolatos kísérleteinek egyik legismertebb résztvevője lett. A hidegháború alatt az amerikai hírszerzés (DIA) és a Stanford Kutatóintézet (SRI) kötelékében vett részt paranormális képességeket alkalmazó, titkos katonai műveletekben – köztük az ún. Stargate projektben (Csillagkapu projekt) –, és évtizedekkel később is kitartott amellett, hogy a távolbalátás jelensége valós, bár arról maga is beszélt, hogy az ilyen élményekben nehéz elválasztani az objektív benyomásokat a szubjektívektől.
A célpont: a Mars
A Stargate-archívumból azóta nyilvánosságra hozott dokumentumok között található egy különösen furcsa, 1984. május 22-én készült jegyzőkönyv is. A Mars Exploration című irat szerint a vizsgálat alanya egy lezárt borítékot kapott, amelyet csak a kísérlet után nyitottak fel. A kártyán a célpontként a Mars szerepelt, méghozzá körülbelül egymillió évvel időszámításunk előtt. A kísérletvezető ezután különböző marsi koordinátákat olvasott fel.
A résztvevő többek között hatalmas, piramisszerű építményeket, mélyedéseket, sima falú óriási struktúrákat és csatornákhoz vagy utakhoz hasonló képződményeket írt le. Beszélt egy katasztrofális környezeti változásról és olyan nagy méretű épületekről is, amelyek szerinte menedékként szolgálhattak.
Még ennél is különösebb volt, hogy magas, vékony, emberszerű lényekről számolt be. A jegyzőkönyvben ezek a lények egy pusztuló környezet túlélőiként jelennek meg, akik közül néhányan állítólag új lakóhelyet kerestek maguknak.
McMoneagle szerint akár emberek is lehettek
McMoneagle később azt mondta, szerinte ezek emberek is lehettek. Egy podcastinterjúban azt állította, hogy saját értelmezése szerint mindabban, amit a Marson „látott”, embereknek is szerepük lehetett. Úgy vélte, az általa érzékelt lények alapvetően hozzánk hasonlítottak, csak jóval magasabbak voltak.
Innen már egy kifejezetten merész elmélethez jutott el, ugyanis azt mondta, nem elképzelhetetlen, hogy az emberiség valamilyen módon a Marsról került át a Földre, miután ott lakhatatlanná vált a környezet.
Azt is elmesélte, hogy a kísérlet után felkereste a NASA Jet Propulsion Laboratory intézetét, mert szeretett volna valamilyen ellenőrizhető kapcsolatot találni a benyomásai és a Mars felszínéről készült felvételek között. Saját beszámolója szerint bizonyos képeken épületalapokra, utakra, bányákra és más mesterségesnek tűnő formákra emlékeztető alakzatokat látott.
Persze arra valójában nincs olyan tudományos bizonyíték, hogy az általa leírt objektumok valóban egy korábbi marsi civilizáció nyomai lennének. Sőt, arra sincs bizonyíték, hogy emberek éltek volna a Marson, vagy onnan kerültek volna a Földre.
A dokumentum valódi
A történet egyik legérdekesebb része viszont talán pont az, hogy maga az 1984-es jegyzőkönyv nem internetes legenda: az amerikai kormány Stargate-anyagai között valóban megtalálható. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a benne szereplő benyomásokat a CIA vagy a hadsereg tényként fogadta volna el. A távolbalátást hosszú éveken keresztül tesztelték, de a módszerből nem sikerült olyan megbízható hírszerzési eszközt csinálni, amely következetesen ellenőrizhető információkat szolgáltatott volna. A tudományos megítélése ma is erősen szkeptikus, és a jelenséget általában az áltudományok közé sorolják. Egy korabeli amerikai értékelés szerint a távolbalátás létezésére vonatkozó bizonyítékok is rendkívül gyengék voltak.
Tehát arra, hogy McMoneagle pontosan mit érzékelt 1984-ben, arra aligha lesz valaha valódi válasz. Az viszont biztos, hogy az amerikai kormány egyszer valóban arra kért egy távolbalátással kísérletező résztvevőt, hogy próbáljon meg „körülnézni” az egymillió évvel ezelőtti Marson.
(Unilad)
(Borítókép: Getty Images)