horoszkóp
GettyImages-503828954

Nem várt helyről csapott le a német idegengyűlölet

  • Az első negatív diszkrimináció egy gyerektől jött irányunkba. Nem magától találhatta ki, hogy undorodni kell a bevándorlóktól.

2018.01.07. 14:32

Amikor nagyjából három éve Szászországba költöztünk, benne volt a pakliban, hogy nem mindenki fog minket szívesen látni. Ehhez képest kellemesen csalódtunk, jó ideig nem tapasztaltunk semmiféle negatív diszkriminációt amiatt, mert bevándorlók vagyunk. Persze ezért tenni is kellett: dolgozni, nem segélyért kuncsorogni, nem bezárkózni, hanem nyitni a német emberek felé.

Az idegengyűlölet végül egészen meglepő helyen csapott le.

Igazából csak egy bevándorlóellenes gyerek van az osztályban, de ő rendesen kipécézte magának a lányom. Bár Rozi szerint ahhoz képest, hogy tavaly papírgalacsinnal dobálta a srác az órákon, sokat változott a helyzet, legutóbb már csak undorral fogott meg egy vizes flakont, amit előtte a lányom érintett meg.

Csak azért, mert magyar.

Nem számít, hogy Rozi két év alatt tökéletesen elsajátította a német nyelvet, hogy jobb tanuló, mint a fiú (sőt, élmezőnyben van az osztályban), és hogy példásan igényes magára és a környezetére. Migráns és kész, az idegengyűlölet nem válogat, viszolyog, retteg mindentől, ami más. Ha épp nem bőrszín, vallás, eltérő kultúra, akkor a másfajta nyelv miatt bélyegez meg, asszimilálódhatsz bárhogy.

Itt szeretném hozzátenni, hogy nem haragszom a srácra, inkább rettentően sajnálom. Sajnálom, mert biztos vagyok abban, hogy nem egy 12-13 éves gyerek fejében fogalmazódnak meg ennyire durva előítéletek, ez javarészt otthonról hozott dolog – bár a lányomat ez az adott helyzetben nem túlzottan vigasztalja. Mindemellett hálistennek van annyira okos, hogy helyén kezelje a dolgokat, és pozitív hozadék, hogy minden egyes ilyen támadás után még többet ül a tankönyvei felett, hogy bizonyítson. De nem mindenki ilyen talpraesett, vannak, akiket egy életre érzelmi nyomorékká tesznek a hasonló szekálások.

Azért tartom fontosnak leírni mindezt, mert a rendszeres szelektálás, törlés, hírfolyamtiltás ellenére is időről időre bukkannak fel a Facebookomon családos, akár többgyerekes ismerőseim, volt tanáraim haragos, cinikus reagálásai migránsozós, cigányozós cikkeknél.

Az egy dolog, hogy 90 százalékuk nem tudja megkülönböztetni a valódi híreket az álhírektől, de milyen példát mutatnak egy-egy hozzászólásukkal a gyerekeknek?

Mert ahogyan én látom ezeket a keresetlen szavakat, ugyanúgy olvassák a kamaszok, tanítványok. Vagy épp ez a cél? Az uszítás? A fiatalok felhasználása, befolyásolása?

Rozi tegnap megkérdezte, hogy az, aki bántja, örömöt érez-e utána. És fogalmam sem volt, mit kellene válaszolnom.

Mert nem tudom.

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Nem várt helyről csapott le a német idegengyűlölet

Szászországban élő szerzőnk azt írja, negatív diszkrimináció először egy gyerektől érte a családjukat.

80 · Jan 07, 2018 02:32pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments