Ez itt az európai barangolásról szóló cikksorozatunk harmadik része, ami nem kimondottan turistacsalogató nevezetességekről szól, hanem a spontán felfedezésekről.
Lengyelország régi-régi fővárosában jártunk ezúttal, ahonnan nem azzal jelentkezünk, hogy ezt vagy azt érdemes feltétlenül megtekintenie, hanem összeszedtünk 3+1 olyan helyet, ahol valami finommal tömtük tele a hasunkat, és amit nagyon szerettünk.
Lengyelországban szinte elengedhetetlen, hogy pirogot együnk. Nekünk legalábbis kötelezővé vált az elmúlt években, hogy legalább egyszer együnk egy jókora tál helyi, töltött tésztát. Krakkóban az egyik alkalommal egy kicsit sietősen, az eső elől menekülve kerestünk pirogozót. Feltétlenül azt. Egy pici négyasztalos helyre toppantunk be, ahol egy néni a kezében egy pici húsos finomságot nyomkodott. Rögtön tudtuk, hogy ez lesz a mi helyünk. Az egyik fűúton, egészen pontosan itt található a Love Pierogi. Semmi csúcsmodern hipszterség, csak egy apró, családias kis étterem, ahol azt adják, ami a legjobb ebben a műfajban. Húsos, vega, mindegy, finom egytől egyig.
Miután az eső elvonult, egy jó barátunk tanácsát megfogadva kipróbáltuk mit kínál a csodált fagyilánc, a GoodLood a város zsidónegyedében. Finomságokat, röviden. Ahol csak tehetjük, Európa számos pontján megkóstoljuk a sós karamell fagyit, és ez itt is nyerő választás volt. Alapízekkel dolgoznak, kicsi a választék, de egytől egyig finom. Állításuk szerint helyi alapanyagokból, friss gyümölcsökből dolgoznak.
A következő megállónk egy kis kocsma volt, ami a Dym névre hallgat, sétatávra a korábban próbált helyektől. Jó a kávé és válogathatunk üveges, kézműves sörök közül is. Lengyelországban is nagyon mennek a kézműves sörök, így aki csak erre szomjazik, nem kell aggódnia. Ahogy annak se, aki már torkig van a drága, ízes söröktől – az ő megnyugtatásukra mondhatjuk, van munkássör (=a legegyszerűbb lager) is.
Ráadásként jöjjön egy galéria. A nyitókép pedig egy nagyon kedves és nagyon szomorú történetet mutat, amivel a Visztula partján találkoztunk, közel az óvároshoz és a várhoz. Az alábbi képen látható Dzok, a kutya, akinek szobrot emelt a város. Ennek oka, hogy az állat egy kereszteződésben várta elhunyt gazdáját nagyjából egy éven át. Szívszorító.
