Ha unja az olasz meg a horvát tengerpartot, akkor itt a legalább olyan szép és jó lengyelországi

Az azért nem járja, hogy csak hegyek fölött és hegyek alatt járjunk, miközben azért nyáron beachelni (is) illik, lehetőleg végeláthatatlan, homokos tengerparton. Ugyan finoman szólva se strandidő volt, felkerekedtünk, és célba vettük Európa legnagyobb vándorló homokdűnéit a Balti-tenger partján, Lengyelországban, Gdansktól nyugatra, a Slowinski Nemzeti Parkban.

A dűnék évi tíz métert vándorolnak, nyáron lassabban, a téli viharok idején gyorsabban, a legmagasabb pontjukon most éppen negyven méter magasak. A teljes védett terület 32 kilométer hosszan fut a tengerparton, egy rekesztőturzás (igen, ez egy létező földrajzi alakzat) és az általa határolt tó területét foglalja magában.

Olyannyira védett, hogy egyrészt az ENSZ védett bioszféráinak listáján is rajta van, másrészt megközelíteni se egyszerű. Azért nem csak a túrázás lehetséges, Leba felől közelítve a dűnéktől 5-6 kilométerre tehetjük le a kocsit (jó pénzért persze), és onnan elektromos kisbuszok, bérelhető biciklik állnak a rendelkezésünkre. Ezek nem elektromosak, tekerni kell őket bizony, de a mohos őserdő, amin át halad az út sokkal jobb, mint a zene a fitneszben a spinningen!

A golfkocsizás vagy edzés után a tengerparti sivatag látványa, ami elénk tárul, megéri a fáradtságot. Egy kilométert botorkálhatunk a homokban a tengerpartig, a legmagasabb dűne tetejét is érintve. Nem könnyű haladni, vizet akkor is vigyünk, ha nem tűz hétágra a nap. A park területén van egy volt szovjet rakétabázis is, a parkoló és a dűnék között félúton, ez az egyetlen hely, ahol enni- és innivalót lehet venni.

A valóban végeláthatatlanul hosszú tengerparton ottjártunkkor az idő sem kedvezett fürdeni akaró elvetemülteknek (csak a kijelölt helyeken szabad a nemzeti park területén), de voltak, akik a parton vágtak neki az innen már 6-7 kilométeres sétának vissza a parkolóhoz. Mi inkább még képeket csináltunk, hogy mutathassuk. Íme!