Tallinn olyan város, ami a legtöbb utazási iroda leírásában az ékszerdoboz jelzővel sűrűn megtűzdelve szerepelne. Fontos északi Hanza-város volt, a városfal, az óváros valóban csodás, ha az ember fejben ki tudja retusálni az elkerülhetetlen szuvenírbódékat és a skanzenesedést.
A város újkori története egy szépnek sokak szerint bizonyosan nem mondható, de mindenképpen érdekes építményt varázsolt az óváros és a kikötő között a tengerpartra: egy hatalmas vasbeton építményt, ami leginkább talán egy kilapított piramisra hasonlít.
Ezek után meglepő, hogy V.I. Lenin Kultúr- és Sportpalota volt az eredeti neve a manapság Linnahallként emlegetett épületnek? 1980-ra épült meg, a moszkvai olimpia idejére, amikor az észt szovjet tagköztársaság fővárosaként Tallinnak jutott a feladat, hogy a vitorlásversenyeket megrendezze.
Az épület belseje ma már hétköznapi emberek számára megközelíthetetlen, 2008-ban használták utoljára, és azóta csak egyre romlik az állapota. Pedig a belseje ötezer fős koncerttermet és hokipályát is rejt.
Két éve Budapesten találkoztunk először az épülettel, az Építészeti Filmnapokon láttunk róla a gondnokával (vagy gondnokáról) készült nagyon jó, rövid dokumentumfilmet. (Angol felirattal itt megtekinthető.)
2015-ben elvileg úgy döntött a városvezetés, hogy felújítják és újra megnyitják az épületet. 2019-re tervezték a nyitást, de ottjártunkkor még a munkálatoknak se volt nyoma. A tetején söröző és szelfiző fiatalok viszont pont ugyanúgy ott voltak, mint az említett dokumentumfilmben.
