Van pár olyan dolog, ami valószínűleg mindenkiben megmaradt, aki kicsit is tanult iskolás korában németül. Mint a modorosnak tűnő csupa nagybetűs főnevek. Vagy például az ismerős szavakban nagyon furcsán ható zé betűk, amik persze igazából cének ejtendők. És úgy már nem is furcsa.
Lübeck tehát a marzipan (vagy mégis furcsa?) fővárosa Németországban. Marcipános fagyi (vagy most már cével furcsa?), marcipános kávé, marcipános csoki, és mindenféle furcsa forma és figura marcipánból.
Ez sokaknak már önmagában elég turistacsalogató lehet, de azért Lübeck nem csak az édesszájúaknak lehet érdekes. A Trave folyóval körülvett hangulatos de kevésbé skanzenizálódott óváros, és mellette a folyami kikötő mutatja, hogy Lübeck a Hanza-szövetség fővárosa volt 12. századi alapításától kezdve a 16. századig.
Azon túl, hogy a Németországot, a Balti-tenger és az Északi-tenger partját behálózó szövetség fővárosa volt, a vaj és a réz volt a fő kereskedelmi cikk abban az időben. Ezek az idők persze elmúltak, de az óváros jó része őrzi a középkori hangulatát a maga keskeny utcáival.
A marcipán cukorból (jobb esetben mézből) és mandulából készül, szóval nem a lübecki vaj- és rézkereskedelmi hagyományok alapozták meg ennek a desszertnek a jövőjét. De az egyik gyártó kávézójában berendezett marcipánmúzeumban megmaradt a lenyomata a desszert történetéről.
