9 dolog, amit nem tudok megszokni Bajorországban

Évekkel ezelőtt indítottunk egy posztsorozatot arról, hogy külföldre költözött magyaroknak miket a legnehezebb megszokni új/második hazájukban. Teljesen spontán módon nemrég újraindult a sorozat egy Görögországban élő olvasónknak köszönhetően, és most megint kaptunk e-mailben egy roppant érdekes listát, ezúttal Bajorországról. A beküldő álneve legyen Rebeka, és nézzük, milyen bevezetőt írt ő a leveléhez!

Több mint két éve élek Bajorországban, így lassan kezdek beilleszkedni, de még mindig vannak dolgok, amik megdöbbentenek. Mivel viszonylag sokat járok Budapestre is, ezért ezek a különbségek még inkább szembeszökők tudnak lenni.

Szándékosan nem Németországot írtam: ez egy hatalmas ország, mindig meglepődöm, hogy még Bajorországon belül is simán vannak 400km-es távolságok és valóban „ország”, autonóm területként működik. Ráadásul állítólag nagyon különbözik a többi német tartománytól, bár erről közvetlen tapasztalatom nincsen. Összegyűjtöttem pár dolgot, jót is, rosszat is, ami két év után is meg tud lepni.

Érdekes, hogy ebben a sorozatban annak idején rengeteg országról volt szó, de pont Németországról még sosem mesélt senki, szóval ezért különösen örültünk Rebeka beszámolójának. Persze amint ő maga figyelmeztet, mindez csak az ország déli részén elhelyezkedő Bajorországra érvényes, arra a tartományra, aminek a fővárosa München, és amelyről a leggyakrabban az Oktoberfest kapcsán szoktunk hallani. (A fenti borítókép is ezen az eseményen készült, méghozzá 2010-ben, és ha ön nem ismerte volna fel: Kim Kardashian látható rajta!)

Hát végre itt az ideje, hogy egy kicsit többet is megtudjunk a bajorokról annál, hogy októberben (és nyilván az év más szakaiban is) rengeteget söröznek! Íme 9 dolog, jók és rosszak egyaránt, amikre Rebeka azt mondja, hogy két év alatt sem tudta őket megszokni Bajorországban.

1. Dohányzás

Mintha visszaugrottunk volna az ötvenes évekbe: itt mindenki dohányzik! Az étteremben, kávézóban simán az arcodba fújják a füstöt (pedig elvileg ott már tilos), dohányzik az anyuka, karján a csecsemővel, a család az autóban, felhúzott ablakok mellett, a boltokban a kassza melletti polcokon óriási zacskókban áll a dohány, tizesével pakolják a dobozokat a futószalagra… Én rosszul vagyok a rajtuk lévő lyukas tüdős, hályogos szemes képek láttán, ők meg szívják, mintha muszáj lenne. Sőt! Dohányzást hirdető óriásplakát(!) is van, a főút mellett, rajta vidám motorozó trendi fiatalok hirdetik a cigarettát.

2. Szörnyű ételek, még rosszabb kávé

Étterembe ritkán járok. Egyedül a hagyományos bajor ételeket (Weisswurst, csülök, szószos húsok krumplis körettel) képesek tisztességesen elkészíteni, ezekből bőven elég félévente egy lakomát csapni. Ráadásul ahol jól készítik el ezeket, ott meglehetősen sokat kell értük fizetni. A többi étteremben csak simán rossz a konyha, de legalább szintén drága. Kifőzdék nem léteznek, helyette kebabot ehetünk végtelen mennyiségben vagy a benzinkúton debrecziener Wurstot és Leberkäse zsömlét. Az éttermeiknél csak a kávéjuk rosszabb: tényleg hihetetlen, milyen változatosan pocsék kávékat képesek kínálni! Egy mezei Nespresso géppel én vagyok a környéken a kávék királya.

3. Minőségi alapanyagok

De minek is járjak étterembe, ha a boltban finom, minőségi alapanyagokból főzhetek otthon, mindezt körülbelül a magyar árakon? Rendszeresen meglepődöm különösen a gyümölcsök és zöldségek minőségén: ízes, édes és szép termékek, ráadásul mindig van pár akciós termék is. Isteni costa ricai ananász 1.79 euróért? Jöhet! 250 g málna 1 euróért? Ráadásul pont ugyanaz a márka és kiszerelés, amit a budapesti piacon 1250 Ft-ért láttam egy héttel korábban? Duplán jöhet! A zöldségfelhozatal is olyan példás, hogy érthetetlen, miért nem képesek emellett tisztességes salátákat kínálni az ecetes vagy majonézes öntetbe fullasztott fonnyadt vackok helyett.

4. Kőkori technológia-használat

Míg mi megszoktuk, hogy Budapesten a metróban is simán fut a 4G, illetve teljes joggal akadunk ki, ha két zsákfalu között a térerő hiánya miatt nem tudunk hívást indítani, addig itt a milliós város kellős közepén is rendszeresek az olyan pontok, ahol egyszerűen nincs térerő. Városok között alap, hogy „akadozik”, azaz inkább hosszú-hosszú kilométerekre teljesen kihagy a szolgáltatás. Az ingyen wifi ritka, mint a fehér a holló – nem is csoda, bármilyen illegális tevékenység esetén nem a felhasználót, hanem az internetszolgáltatás előfizetőjét büntetik, így inkább nem kockáztatnak. Az otthoni wifi sebessége töredéke az előfizetett sávszélességnek. A német weboldalak rendszeresen nevetségesen ódivatúak és a felhasználóbarát felépítést hírből sem ismerik. Mindez a bajorokat cseppet sem zavarja, amennyire tapasztaltam, nem tudják és nem is akarják kihasználni az internet nyújtotta lehetőségeket.

5. Hatékonyság

Munkám által főleg az ingatlanfejlesztés területén tapasztalom, milyen magas hatékonysággal képesek munkát szervezni és végezni a németek. Itt nem találsz olyan jelenetet, hogy a hat munkásból egy ás, a többi pedig az ásójára támaszkodva nézi. Gyors és minőségi munka folyik, mert pontosan tudják, hogy az idő pénz, és hosszú távon ezzel a mentalitással járnak jól ők is. Hiába érkezik rengeteg magyar vendégmunkás, amíg ezt a szemléletet nem tudják elsajátítani (márpedig egyelőre úgy tűnik, nem tudják), nem fognak sokáig megmaradni.

6. Hivatali ügyintézés

Amennyire a hátam közepére nem kívántam soha a magyar bürokrácia útvesztőit, annyira lepődöm meg mindig, itt milyen gördülékenyen intéznek minden ügyet. Amellett, hogy itt is jellemző a hatékony és gyors ügyintézés (bejelentkezés nélkül bármilyen hivatalban végzel fél óra alatt, és ebből maximum húsz perc a várakozási idő), még képesek kedvesen is bánni az ügyféllel! Nem az az érzésem, hogy púp vagyok a hátukon, és lenéznek, amiért nem látom át pontosan, mikor milyen papírra van szükségem (pedig hiába beszélek jól németül, azért a jogi zsargonnal időnként meggyűlik a bajom), hanem még ők kérnek elnézést, hogy nem tájékoztattak megfelelő alapossággal! Bármennyi kérdésemre van idejük válaszolni, és ahelyett, hogy tovább irányítanának a másik ügyosztályra, inkább feltelefonálják nekünk az egész hivatalt. Példás.

7. Szemellenzős szabály(félre)értelmezés

Ami elsőre megfontolt német precizitásnak tűnik, az jobban megvizsgálva valójában nagyon merev, szemellenzős szabálykövetés. Ez különösen a közlekedésben figyelhető meg: ha kirakod az indexed, tükörbe sem kell nézned, biztos, hogy hagynak helyet a sávváltásra, itt senki nem az utakon akarja helyre tenni a sérült egóját. Azonban más dolgokban teljesen el vannak tévedve: például ha szirénát hallanak, azon nyomban megállnak ott, ahol vannak – mert így tanulták. De akkor is, ha pont ezzel állják el a mentő útját! Képtelenek a rugalmas helyzetfelismerésre és spontán reagálásra.

8. Autók

Még egy kicsit a közlekedésről. Ahogy a zürichi cikkben is említve lett, úgy itt is az autóparkon figyelhető meg legjobban az életszínvonalbeli különbség. Nem azért látok minden nap Porschét, mert a szomszédomnak van kettő is, hanem egyébként is jön szembe az utcán. A luxus sportkocsik sem számítanak különösebben kuriózumnak, az új Audik, BMW-k átlagautók. És valóban: itt sem gengszterek szállnak ki belőle, hanem teljesen hétköznapi, normális férfiak, nők, családok.

9. Környezetvédelem

Komoly ellentmondások vannak a környezetvédelemhez való hozzáállásukban. Nem értem, hogyan lehetséges, hogy minden sarkon van üveg és alumínium konténer, minden ház előtt van szelektív hulladékgyűjtés, legalábbis papír, bio és kommunális, de műanyag nincs! Ugyan a PET-palackokat minden szupermarketben szeretettel várják vissza (vissza is viszik, mert 25 centet kell kicsengetni minden darabért), de mi lesz a többi műanyaggal?! Én lelkesen gyűjtöm itthon külön, és hordom a város túlvégében található hipermarketbe, ahol van „Kunststoffe” kuka, de azért mindig furán néznek rám. A városban egyébként elég kevés szemetet látni, kivéve a cigicsikkeket és dobozokat, amiket a rengeteg dohányos (lsd 1. pont) simán eldob bárhol.