9 dolog, amiben Anglia nagyon különbözik Magyarországtól

Van egy olyan sorozatunk az Európa blogban, aminek a témája az, hogy mi az, amit külföldön a legnehezebb megszokni egy magyarnak. A legutóbbi ilyen poszt Bajorországgal foglalkozott, amiben egy ott élő olvasónk írta le azokat a pozitív, illetve negatív dolgokat, amiken két év után is meghökken.

Erre a posztra válaszul érkezett Sarolta álnevű olvasónk alábbi levele, aki már 10 éve él Cambridge-ben. Ő nem úgy fogalmaz, hogy ezeket a dolgokat ne tudná megszokni, hanem azt mondja, számára ezek a legnagyobb különbségek a kinti és a hazai élet között, így ezúttal a poszt címe is ezt tükrözi. Sarolta nem szedte pontokba a levelét, de a könnyebb követhetőség kedvéért ezt megtettem én, szóval a beékelt közcímek nem Saroltától vannak, hanem én tettem bele. Tényleg nem direkt van, de megint éppen 9 pont jött össze.

Ha ön is élt már külföldön, vagy esetleg most él kint, az ön tapasztalataira is kíváncsiak lennénk, főleg akkor, ha olyan országról volt szó, amelyet még nem említettünk mostanában ebben a sorozatban (anno Olaszországgal indítottunk, a legutóbbi posztok pedig Svájccal és Görögországgal foglalkoztak)! Ha van kedve írni, várjuk levelét a Velvet e-mailcímére, amit a poszt legalján található keretes szintén tartalmaz.

„Szerintem mindenki, aki külföldre költözik, szembesül a kultúrsokkal, és személytől függően birkózik meg vele nap mint nap. A legnehezebb időszak, amikor a kezdeti lila köd felszáll és beüt a honvágy, akarva akaratlanul felteszed a kérdést:

megérte feláldozni a családi és baráti kapcsolatokat, ezért?!

Aztán persze döntesz, hogy maradsz és megszokod vagy hazaköltözöl.

1. Időjárás

Nyáron költöztem ki, és az első reakcióm az volt, hogy miért panaszkodik mindenki az időre, ugyanis pusztulat meleg volt. Igaz, otthon kifejezetten kellemes a 25-27 fok, itt a pára miatt más a hőérzet. Ez amúgy igaz a hidegre is, 0 fok környékén, a jeges szél miatt -10-nek érzed és megfagysz. Igaz, a kánikula 2 hétig tartott, mint szinte minden évben. Utána jött az eső és a hideg, 15-18 fok egészen őszig. Az első fizetésemből csizmát és sálat vettem...

Az viszont tévhit, hogy egész évben, állandóan esik. Idén nyáron például kánikula rekord dőlt meg. Ősztől bejön persze a rossz idő, de nem az eső a legborzasztóbb, hanem a szürkeség, hogy akár hetekig nem látod a napot. Ez tuti depi. Lehet, hogy ez az oka, hogy az angolok imádnak utazni, ez számukra alapvető prioritás. A csóróbbak valahova Dél-Európába, a középosztály számára exotikusabb helyek, mint Dél-Kelet Ázsia a célpont, de sok angol ismerősöm családjának van üdülője Görög vagy Spanyolországban.

2. Ha isznak

A budapestieknek nem kell bemutatni, az angolok borzasztó turisták. Biztos az egész éves visszafogottság teszi, de főleg ha isznak, kijön belőlük az állat. Ezzel amugy barmelyik péntek/szombat este szembesül az, aki szórakozni megy. Otthon sokat jártam bulizni, de talán egyszer láttam kakaskodást a diszkó előtt. Itt a fiatalok, beleértve a lányokig a sárga földig isszák magukat és randalíroznak. Csodaszép, dögös csajok, gyönyörűen felöltözve, magassarkúban pisilnek az utcán a járókelők előtt vagy verekednek. Mivel Cambridge, persze jó nagy része a híres egyetemen tanul, de ez semmit sem jelent. A College-ok nyáron tartják az ugynevetett May ballt, ami extra előkelőnek számít, de ilyenkor College környéke tele van szeméttel és hányással.

A felnőttek sem különböznek, a karácsonyi bulik (amit már júniusban elkezdenek szervezni) a lealjasulásról szólnak. Teljesen konszolidált, amúgy professzionális kollegáimat láttam totál kidőlve. Így engedik ki a gőzt, na.

3. Nyíltság hiánya

Az angol visszafogottság tehát a felszín. Ha valaki elolvas egy Jane Austen könyvet, feltűnik, hogy a kiváló modorú és barátságosnak tűnő angolok, mennyire pletykásak és rosszindulatúak tudnak lenni. Szemtől pofába persze mindenki kedves, és a véleményüket véletlenül se mondják ki nyíltan. A magyar mentalitás, hogy legyél egyenes és őszinte, itt átok. A főnököm hozzászólásán, miszerint, aki nem panaszkodik vagy kritizál, az kedves, teljesen ledöbbentem. Egy angol azt mondaná, „that's an interesting choice of a hat” (kb. „érdekes választás volt ez a kalap” – a szerk.), mi magyarok csak azt, hogy ez egy bazi ronda kalap. Tehát nagyon oda kell figyelni, hogy mit és hogyan mondasz, mert az egyenességet durva sértésnek veszik.

4. Tolerancia

Cambridge amúgy az egyik legliberálisabb és legtoleránsabb város Angliában. Nem véletlen, hogy itt 70+% szavazott a Brexit ellen. A külföldieket megszokták, és elfogadják. A brexitpártiak főleg a prolik, az aluliskolázottak és a kétkezi munkások közül kerülnek ki. Egy kutatócégnél dolgozom, a kollégáim majdnem fele külföldi.

5. Munkahely-karrier

Nagyon méltányolják a kemény munkát, és gyorsan tudsz előrelépni a ranglétrán, ha látják, hogy van benned ambíció. A protekció itt nyíltan működik, a cégek még bónuszt is fizetnek, ha ajánlasz valakit egy állásra, és beválik. A felsőoktatás teljesen más struktúrájú, mint otthon, kevesebb óra és tantárgy is van az egyetemen. Elsősorban a practical skills, amit nagyon próbálnak fejleszteni, mint a problémamegoldás vagy a kritikus gondolkodás, szemben a tárgyi tudással. Folyamatosan esszéket kell írni. A munkahelyi felvételi interjú is leginkább arról szól, milyen ember vagy, és inkább arról kérdeznek, milyen szakmai tapasztalatod van, hogyan oldottál meg egy problémát, mennyire gyorsan tudsz adaptálódni egy helyzethez, mint hogy mennyire mély tudásod van az adott témában.

6. Fizetés-árak

A fizetés többszöröse a hazainak, de ez nem azt jelenti, hogy extra jól él mindenki, de az alapvető szükségletek abszolút semmi problémát nem jelentenek. A lakások itt a legdrágábbak London után, viszont nagyon kedvezőek a hitelek. Már 5% beugróval lakáshoz lehet jutni. Gyakorlatilag olcsóbb hitelt fizetni, mint albérletet és a bankok nagyon rugalmasak. Az otthonival ellentétben nem lakoltatják ki, fenyegetik azt, akinek problémája van a részletekkel, hanem újrakalkulálják a törlesztőt és próbálnak segíteni. A szakmunka csapnivaló, ha házat veszel, nagyon oda kell figyelni, mi van a felszín alatt és borzasztó nehéz jó szakembert találni.

7. Közlekedés

Cambridge egy kis város, itt mindenki biciklizik, az öltönyös bringások látványa teljesen mindennapos. A tömegközlekedés drága (100£/hó) és néha katasztrofális. Nem ritka, hogy az óránként járó busz nem jön, vagy fél órát késik. Senki nem forgatja a szemét, ha jó munkád van, de nem bömbivel jársz dolgozni. Az autó itt egyáltalán nem státuszszimbólum, a főnököm, aki 60k felett keres, egy minimum 15 éves Skodát hajt például. Az angoloknak egyáltalán nem szokása a hivalkodás, vagy a felvágás. Egy magas beosztású ember sem fog arrogánsan viselkedni veled, csak mert többet keres.

8. Egészségügy

A dokik is nagyon kedvesek és nem betegként, hanem partnerként tekintenek rád. Az alapellátás amúgy tényleg hagy némi kívánnivalót maga után. Az, hogy mindenre paracetamolt írnak fel, nem városi legenda. De ne felejtsük el, hogy itt valaki 3 év orvosi után lehet háziorvos. A szakellátás viszont kitűnő. A férjemet többször műtötték, és nagyon jó ellátást kapott.

9. Esküdtszék

Még egy utolsó különbség Magyarországhoz képest: jury service. Nem is tudtam róla, amíg nem kaptam levelet a bíróságtól, hogy meg kell jelennem. Majdnem kiköptem a müzlim. Itt, mint az amerikai filmekben, esküdtszék dönt a vádlottak bűnösségéről. Elvileg mindenki, aki be van jelentkezve, mint szavazó (nem a parlamenti, hanem az önkormányzati választásokon, ami amúgy kötelező) benne van a kalapban és bármikor behívhatják esküdtnek. Azt hiszem, 3000£ volt a bírság, ha nem jelensz meg, és csak egyszer lehet az időpontot változtatni. Szóval 2 hétig menned kell a bíróságra. Mindig több embert hívnak, és kihúzzák a neved, a vádlottak és a családjuk jelenlétében.

Én is mentem, és 11 másik esküdttel együtt döntöttünk két különböző ügyben. Az esküdtek döntenek, hogy bűnös-e a vádlott, de a bíró dönt a büntetésről. A munkahelyed fizetett szabadságként fizeti, de ha nem, kapsz kompenzációt a bíróságtól, plusz a kaja és az utazás költségeit is fizetik.

Dióhéjban ennyit az angliai életről.”