A szállodában a desszertekre előszeretettel öntöttek sötétbarna szószt, ami nem csokiöntet, hanem balzsamecet volt. Szerkesztőségünk tagjai gyávák voltak olyan kérdések elé állítani a felszolgálókat, mint hogy „Miért nem lehet két barna szószos üveget rendesen megkülönböztetni egymástól?”, ezért a balzsamecetet, mint a reformkonyha egyik érdekes hozományát fogadtuk a desszerteken. Vad Kati a harmadik napon viszont rá mert kérdezni, hogy a máglyarakáshoz nem passzolna-e jobban a csokiöntet. „A szakács úr azt üzeni, hogy a balzsamecet direkt van” – kaptuk meg a választ az egyik mosolygó pincérnőtől a három nap egyik legnagyobb talányára.