Az éppen zajló futball vb szakmai kivesézésén túl van az eseménynek egy másik oldala is: a vegytiszta rajongás. A napokban tűnt fel - az Instagramot pörgetve - , hogy Lilu érzi is a focinak ezt az utóbbi, nem éppen elhanyagolható részét. Pont egy brazil meccsen izgult egyik posztja szerint így megkérdeztük tőle, hogy mégis mit gondol Neymar elég színpadiasra sikerült vergődéséről.
Jaj, ne viccelj már! Nem lehet Neymar fetrengésével egyenlővé tenni a Brazil focit. Mindenki erről beszél, közben azokról a gyönyörű és pontos passzokról alig esik szó. Hát csak meg kell nézni őket: a brazil foci olyan, mint valami tánc
- mondta Lilu, aki azt is elárulta, hogy nem csak Brazília csapata az egyetlen, akinek a vb alatt szurkol(t).
Több csapatot is kiválasztottam az elején, hogy nehogy az legyen, hogy az egyetlen kedvencem már az elején kiesik, én meg nem tudok a döntőig szurkolni. Mexikót például azért kezdtem el iszonyatosan megszeretni, mert olvastam, hogy annyira megörültek a győztes gólnak, hogy földrengést okoztak. Ilyen őszinte, szenvedélyes rajongás láttán persze, hogy én is elkezdtem drukkolni a csapatuknak.
Lilu elmondta, hogy az argentinok kiesésekor majdnem megszakadt a szíve. Az elmesélése alapján lehet megérteni igazán, hogy vb ideje alatt miért érdekli azokat is a foci, akiket amúgy teljesen hidegen hagy az, hogy 22 ember kerget egy labdát.
Argentínához romantikus emlék fűz. Az első randi a férjemmel egy Boca Juniors meccsen volt. Ez ad egy plusz érzelmi töltetet amikor Argentína játszik. Igazából ezért több a foci, mint puszta sport. Amikor a Boca stadion melletti templomban látod a feszületet, amin Jézus helyett Maradona van, aki mellett Mária és József is maga Maradona, akkor azért érzed ezt a fajta pozitív értelemben vett őrült fanatizmust, amit csak a foci tud kiváltani.