A legszomorúbb
Olvasás közben pont olyan érzéseim voltam, mint amikor a Zámbó Krisztián életéről írt szakmunkát tanulmányoztam: végig sajnáltam a főhőst, akinek nincs egy ember a környezetében, aki eléggé normális, vagy eléggé szereti ahhoz, hogy lebeszélje egy ilyen könyvről.
Azt a három órát, amelyet Kelemen Anna Harminc nap a nép szolgálatában című könyvének olvasásával töltöttem, soha, senki nem fogja visszaadni. (A 268 oldal azért volt három óra, mert annyira rossz, hogy a figyelmem egy süteménykészítő realityre kalandozott közben, pedig abban istenbizony az volt a legdurvább fordulat, hogy Jasmin karamellje kicsit odakapott.)
A kötetből egyébként a következők derülnek ki:
- Kelemen Anna sok férfivel szexelt pénzért;
- A többségüknek kicsi volt a farka (kivéve egy norvég szexfüggőt, de az meg öngyilkos lett);
- Egyáltalán nem azonosíthatók (erről még később!);
- Nem kereste magát hülyére, de a pénz nagyját így is kokainra költötte;
- Sosem fordult meg a fejében, hogy ne dugással szerezzen pénzt;
- Az önmegismerést szerinte az segíti elő, hogy harminc napig kurva lesz (megint);
- Nem volt elég pénze arra, hogy fizessen egy rendes szellemírót, aki megírja helyette a könyvet.
A legzavaróbb
A legzavaróbb az egészben az, hogy az elbeszélő folyamatosan ugrál az idősíkok között, tehát minimum fejezetenként, de inkább gyakrabban változik, hogy hősünk épp kurva, illetve kokainfüggő-e.
Utóbbit egyébként azért fontos kiemelni, mert első olvasásra a művet mintha hárman alkották volna. Egy 14 és fél éves szellemi képességeivel rendelkező, túl sok lányregényt olvasott személy; egy olyan egyén, aki születése óta csak képes-színes magazinokat olvas, és egy harmadik, aki már feladta, hogy valaha olyan munkája lesz, amelytől nem kell sugárban hánynia.
És bár a Fejős Évák-dominálta világban üdítően újszerű, ha egy fiatal magyar regényhősnő nem egy mexikói halsütödében, vagy ugandai árvák könnyének törölgetésével találja meg önmagát (hanem harminc nap kurválkodással), ez a könyv egy egészen siralmas próbálkozás arra, hogy valaki bizonyítsa: tök jó úgy élni, hogy akár naponta többször idegen farkak járnak ki-be a testnyílásainkban. A végeredmény pedig pont annyira izgalmas, mint szegény Jasmin odakozmált karamellje. Alábbi galériánkban szemelvényeket olvashat a műből.
Ne okoskodj, kiderül, hogy kikkel dugott?
Nem, de ne aggódjon, mert ha kiderülne, akkor is túl hosszú lenne a névsor ahhoz, hogy bárki fejben tartsa. Vannak persze utalások sportolókra, bundabotrányban érintett, házi őrizetben lévő kuncsaftokra, húsipari vagy diplomáciai gazdagemberekre, és glammodelleket sorra levarró emberekre, de ezek annyira megfoghatatlanok, annyi a lebegtetés és a hamis nyom, hogy a létezésük is simán kétségbe vonható. Ilyen szempontból a kötet leleplezésnek gyenge, botránykönyvnek lapos, stílusgyakorlatnak meg csak simán szar. Ha valamiért mégis megveszi, annak oka jótékonyság legyen: hogy Kelemennek legalább eggyel kevesebb dugást kelljen vállalnia a szivárgó jogdíjak miatt. És a „vele is basztunk néhányszor”-jellegű kitételek miatt még a dugások nagyságrendi számát sem tudom megtippelni.
Ötlet: ha valamiért tényleg érdeklik Kelemen Anna meglátásai az életéről, akkor
de a legutolsó oldalt semmiképpen se.