Nyilván mindenkinek vannak kedvenc pozitív figurái, akinek szurkol, de az igazi rajongást mégis akkor lehet érezni, ha egy gonoszért kezd el dobogni a szívünk. Annál szebb érzés nincs is, mint amikor pontosan tudjuk, hogy igazából nem a jó oldalon állunk, de nem bírunk mit kezdeni vele. Most bemutatjuk azt a tíz igazán szemét figurát, akik igazából sokkal jobb arcok, mint azok, akikkel harcolnak.

Jockey Ewing

Be tudta dobni a Dallas a szemtelenül jóképű és mama kedvence Bobbyt, az örökké őszinte és naiv Rayt, és a démonokkal küzdő Cliffet, de az egy percig sem kérdés, hogy a sorozatból az eredeti nyelven amúgy J.R. néven futó Jockey miatt lett ekkora kultusz. Jockeyban nemcsak az volt a kiemelkedő, hogy az őt alakító Larry Hagman színészi képességekben bőven kiemelkedett a stábból, hanem az, hogy bármekkora szarházi is volt, mégis létezett valami egyetemes értékrend, amihez próbált ragaszkodni.

Frank Underwood

A jelenleg is futó Kártyavár sorozat Frank Underwood pályáját mutatja be az amerikai politikai életben. A súlyosan cinikus sorozat annyira súlyosan cinikus, hogy pozitív figura igazából nem is nagyon van benne, de Kevin Spacey tökéletesen megformált szociopatája még ebből is ki tud emelkedni rémisztő pragmatizmusával. Minden aljassága ellenére lehetetlenség nem rajongani érte.

Berényi Miklós

Természetesen nem maradhat le a listáról Magyarország Jockeyja, a Barátok közt Berényi Miklósa, civil nevén Szőke Zoltán. Az ember, aki mindig megpróbál jó útra térni, de aztán valamiért mégis inkább átverésekkel szerzi meg azt, amit akar. Aztán persze lebukik, és mindenki megbocsát neki, hiszen csak jót akart. Ha valaki úgy meg tud úszni egy kvázi testvérgyilkosságot, hogy utána a családja maradék része áll ki mellette egy emberként, az csakis a legnagyobb király lehet.

Loki

Térjünk át a tévéfilmekre: egy képregényfilm minősége igazából a főgonosz minőségétől függ. Ezért fulladnak rendre unalomba a Pókember-filmek, és ezért lett a egyébként rettentő unalmas Thorból egy király film. Tom Hiddleston Lokija ugyanis egyszerre volt szórakoztató, zseniális és megélhető is. Jellemző, hogy az épp a moziban taroló Bosszúállók második része már nem is olyan mókás, mint az első, hiszen abban szintén Loki volt a legyőzendő szemétláda.

Hannibal Lecter

Elsőre elég hülyeségnek hangzik, hogy egy pszichopata kannibál szimpatikus lehet, de a Bárányok hallgatnakban és a folytatásokban is sikerült ezt elérni. Ráadásul nem is nehezen: az egészhez annyi kellett, hogy ne csak Anthony Hopkins Hannibalja legyen kifinomult, intelligens és érdekes, hanem a film összes többi szereplője is viselkedjen komplett idiótaként.

Hannibal Lecter 2.0

A tévésorozatban szereplő kannibál se különb az Anthony Hopkins által megformáltnál. A Hannibal kisképernyős premierje előtt voltak olyan félelmek, hogy Mads Mikkelsen képtelen lesz felnőni a szerephez és maradandó alkotást nyújtani, de a Tamáskodóknak csalódniuk kellett. A színész megígérte, hogy teljesen más lesz, ő az ördögöt fogja játszani. Tökéletesen sikerült. A kifinomult, művészi eleganciával párosult patikamérlegen kimért, komótos pszichopata Dr. Lecternek képtelenség volt nem drukkolni, mert a tudatosan felépített komplex személyisége egy az egyben uralta a műsort, amiben ellensége és egyben lelki társa, a Hugh Dancy alakította Will Graham "csak" kiváló másodhegedűs volt.

Ramsay Bolton

Ha egy emberi húsból gourmet menüket készítő doktort lehet szeretni, akkor egy olyan pasit is, aki puszta szórakozásból kínoz embereket. Ramsay nem kimondottan az a karakter, akinek a tévé előtt ülve azt lehet mondani, hogy gyerünk, hajrá, ne hagyd abba, ha már a kutyákkal megetetted a szerelmedet, leszúrtad apádat, akkor az újszülött testvéredet és az anyádat se kíméld. De mégis van benne valami, az a vegytiszta rosszfiús attitűd, ami miatt jó őt képernyőn látni, teljesen mindegy, hogy milyen embertelen görénységet művel éppen.

Netuddki, azaz Voldemort 

Nem éppen nagy trend, de ahogy a Harry Potter-könyvekben is voltak jók és rosszak, úgy a rajongók tábora is megoszlik, így vannak, akik inkább drukkoltak a Sötét Nagyúrnak, mint a villám alakú sebhellyel rendelkező gyereknek. A történet szempontjából Voldemort a klasszikus főgonosz, de Harry Potter is számtalan fájdalmat okozott ellenségének. Ha innen nézzük, akkor a jóként beállított főszereplő se sokban különbözik nemezisétől. 

Smith Ügynök

Ha Harry Potter és Voldemort közül simán lehet választani a kígyófejű főgonoszt, akkor a Mátrix esetében se kell megalkuvó pacifistaként a jó oldalra állni, hisz Smith ügynöknek is megvan a maga bája. Sőt! A rajongók felének szinte kötelező is a rossz oldalt magasztalni, hisz egyensúlynak kell lennie. Ha nincs Neo, akkor nincs szuperhatalmű Smith ügynök se. Előbbi fel akarja szabadítani az embereket, megadni a választás szabadságát, míg utóbbi kicsit másként, de ugyanúgy Istent játszva uralná az egész világot. Kinek mi a szimpatikus, ugye. Ahogy a filmben is elhangzik: "A tudatlanság, néha áldás." Aki ezzel egyetért, nyugodtan beállhat a fekete zakós figura mögé.

Joker

Akár a Jack Nickolson, akár a Heath Ledger által alakított karaktert nézzük, mindegyikben megvan az a plusz, ami miatt Batman bukását kívánhatja az ember. Joker az anarchia atyaúristeneként igazán megérdemelné, hogy egyszer hatalomra jusson, hogy végre ne a jó győzzön, hanem ő. Nézőként, illetve rajongóként is ez a legizgalmasabb kérdésfelvetés: mi lenne, ha Joker elérné a célját? Ez azért is fogós és valahol költői kérdés, mert effektíve egy valamit akar elérni, hogy kicsinálja Batmant. De ha ez megtörténne, akkor véget érne a móka, minden tett tét nélküli lenne. 

De ritka kivételektől eltekintve mindig a jó diadalmaskodik. Ezért kell néha a rosszak pártjára állni, hátha. Pláne, ha még meg is érdemlik, mert jó a terv, mert a cél nem is annyira önös, hanem valami katasztrófa árán, de akkor is jóra tanítana/ösztönözne.