horoszkóp
MG 7473

Csobot Adél: Az elmúlt két év pont arra volt jó, hogy kicsit magamba nézzek

2017.06.23. 10:36

Csobot Adél az X-Faktor üdvöskéjéből lett az a nő/lány, akit a Sztárban Sztárból, színházból ismerhet a közönség. Utóbbi időben viszont nem a karrierje, hanem az anyaság és a Kölnbe való költözés miatt lehetett olvasni róla. Ezekről beszélgettünk vele. Interjú.

Hogy viseled az anyaságot?

Nagyon jól. Boldog vagyok és örülök, hogy 23 évesen egy 1 éves kisgyerek anyukája lehetek, akit imádok, és akivel harmóniában élünk. Az a legjobb benne, hogy ez látszik is, mert a közvetlen környezetemtől sokszor kapom a visszajelzést, hogy milyen jó ránk nézni.

Friss szülőként milyen váratlan meglepetések értek?

Vannak apróságok, de konkrétumokra, illetve olyan „hű de nagy” dolgokra nem emlékszem, mert egyelőre nem volt olyan, amire ne készítettek volna fel előre. De természetesen hosszú még az út, érhetnek váratlan dolgok.

Van valami titkod?

Ösztönösnek kell lenni, szerintem máshogy nem is lehet. Emellett persze tudatosan szeretek meghozni döntéseket, legyen szó egy oltásról, ami nem kötelező, csak ajánlott.

Ebből a szempontból megmaradtam egy laza lánynak.

Nagyon fiatal v agy , van olyan dolog, amit lemondásként élsz meg?

Csak kis apróságokat. 21 évesen azért szívesen eljár az ember bulizni, ugye, de ezektől el kellett tekinteni. Nem éltem meg tragédiának, nem marcangoltam magam egy percig se amiatt, mert lemaradtam egy pénteki buliról a Gozsduban.

Teljes mértékben megváltozik az ember élete, onnantól kezdve, hogy anyuka lesz, sőt, már a várandóságtól kezdve, amikor már tudja, egy baba van a pocakjában. De ez a változás egyáltalán nem hátrány. Sőt!

Hozzád képest Bencének mennyi áldozatot kellett meghoznia, mennyi kompromisszummal járt számára  az apaság ?

Neki is kellett áldozatokat hoznia, természetesen. Azonban ha összességében nézzük, akkor nekem anyaként több feladatom, több dolgom van, és több időt is töltök Natannal. De persze egy édesapának is ezer dolognak kell megfelelnie, és Bence nagyon jó apuka!

Milyen volt nélküle lenni ennyi ideig? Nathan nem felejtette el az apját?

Durva volt, hogy ötven napig személyesen nem is látták egymást, és így friss szülőként beszéltünk is róla többször, hogy Natan majd vajon megismeri-e Bencét ennyi idő után, de nem volt ezzel gond.

Karriered szempontjából sem érzed úgy, hogy fel kellett adnod bizonyos dolgokat?

Az elmúlt két év pont arra volt jó, hogy kicsit magamba nézzek, számot vessek, hogy mi történt velem eddig, és mi az, amire még vágyom. Lehet, hogy ennek a kis önmagamban rendszerezős időszaknak még nincs vége, mivel Natan nagyon kicsi, és sokat időt töltök vele, de már most is történnek velem dolgok. Én is dolgozom, és még nagyon sok minden van bennem, amit megcsinálnék.

Mint például?

Színházi szerepekre nagyon vágyom. Az Őrült nők ketrece az első darab, amiben már évek óta játszom. Vonz ez a világ és örülnék, ha megtalálnának még ilyen szerepek, mert azt érzem, nekem ez egy óriási kihívást jelent. Emellett a zene az, amit semmi esetre sem szeretnék abbahagyni.

Ez az egy-két év kicsit visszavett, de belül nagyon sokat adott, hogy rájöjjek, mik is azok a dolgok, amiket el akarok érni.

De még fiatal vagyok, annyi minden változhat a fejemben, a környezetemben. Ezek az érzések, érzelmek, amelyek jöttek a szüléssel, gyerekvállalással, anyasággal, hozzájárultak ahhoz, hogy egy érettebb nő, vagyis inkább egy érettebb lány legyek. Szerintem ez hozzásegít majd ahhoz, ami a jövőben vár rám.

Az elmúlt időszakban nem csak Natan születése, hanem a Németországba való költözésetek is eléggé meghatározhatta a mindennapjaitokat. Hogy élted meg ezt a két nagy változást?

Hál' Istennek vagyunk annyira lazák Bencével, hogy a kölni költözés nem rázott meg minket, hanem pont, hogy feldobott, hogy “Úristen, történik velünk valami! Elköltözünk egy tök menő városból egy még menőbb városba.” Én ezt nagyon élvezem, és baromi klassz, hogy ilyen fiatalon, ilyen dolgok történnek velem.

Amúgy nagyon sokat rágódtunk rajta, de kellett is, hogy egyikünkben se maradjon egy apró kérdőjel sem, hogy pontosan tudjuk, ezt miért is csináljuk, miért lesz jó nekünk.

Milyen volt az ott töltött egy hónap?

Megismerkedtünk a környékkel, hogy hol fogunk élni, hol vesszük majd a péksütit, hol reggelizünk... Kicsit olyan volt, mint egy hosszabb nyaralás, mivel a sok sétálgatás során felfedeztük a várost.

Amíg Bence dolgozott, addig te toltad a babakocsiban Natant, és nézted a kirakatokat, hogy hol keresnek munkaerőt?

Neeem, de majd úgyis hozza az élet, hogy mivel fogok kint foglalkozni. Közben - ahogy azt többször is elmondtuk - az itthoni lehetőségek ugyanúgy megvannak, mert nem égettünk fel semmit magunk mögött. Minden magyarországi munkánk megmarad, és a továbbiakban is, ha megkeresés érkezik, akkor nagyon szívesen el fogjuk vállalni.

Próbáljuk ezt a kétlaki életet fenntartani, bármilyen nehéznek is tűnik, pláne egy kisgyerekkel, de igyekszünk helytállni.

Nincs benned vagy bennetek egy olyan, hogy így igazából egyik helyen se tudtok igazán otthon lenni?

Erre akkor tudok majd válaszolni, ha év végén már túl leszünk egy második, hosszabb kölni kiruccanáson. Igazából akkor fogjuk látni, hogy ezek az elképzeléseink mennyire jöttek be, hogy mennyire tudunk két országban egyszerre élni és dolgozni. De szerintem működni fog.

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Csobot Adél: Az elmúlt két év pont arra volt jó, hogy kicsit magamba nézzek

Istenes Bence barátnőjével beszélgettünk a kölni költözésről, az anyaságról és egy kicsit a jövőről is. Interjú.

72 · Jun 23, 2017 10:36am Tovább a kommentekhez
Facebook Comments