Ariel Winter anyja elég fura módszert választott arra, hogy visszaédesgesse magához a lányát

Tény, hogy Ariel Winter nem tartozik a visszafogottan öltözködő hírességek közé, és ezzel még nem is mondtunk semmit. Alighanem a hatás-ellenhatás törvénye igazolódott be azzal, hogy a Modern család színésznője a decens ruhadarabok helyett inkább a kihívó, majdnem ruha nélküli megjelenést preferálja, tudvalevő ugyanis, hogy édesanyja, Crystal Workman érzelmileg és tettlegesen is bántalmazta kislány korában. Éppen abban az időszakban, amikor a gyereknek pont, hogy egy támogató anyára lenne leginkább szüksége.

Winternek azonban, anyja támogatása híján saját magának kellett rájönnie, hogyan tudja kifejezni önmagát, és hogy tud szembenézni a külsejét célzó, állandó szekálásokkal. 2013-ban ezzel kapcsolatban így nyilatkozott a Teen Vogue-nak: 

Bizonytalan voltam a testemben, ahogy minden tinédzser bizonytalan a sajátjában. Csakhogy az én bizonytalanságom még magasabb szintekre jutott, mert az anyám semmilyen módon nem támogatott engem.

A nehéz, rájövős időszak után döntött úgy, hogy kirívó megjelenésesével az önmagukban bizonytalan lányokat szeretné ösztönözni arra, hogy fogadják el a testüket – így lett ő is a pozitív testkép egyik fontos aktivistájává. 

Anyja mégsem tudja túltenni magát a helyzeten, ezért időről időre interjút ad a témában. Legutóbb szeptember 19-én, az Inside Editionnek mondta el, hogy mennyire nincs megelégedve a lánya ruházkodási szokásaival, és így nem tud felülemelkedni azon sem, hogy meglátta őt egy lesifotón, amint egy bikiniben feszít úgy, hogy a lábát a nyakába emeli, miközben egy Martinis poharat szorongat. (Mondjuk tényleg durva ez a kép - pláne, hogy szerintünk az nem is Martini).

Láttam azt a képet, és legszívesebben elbőgtem volna magam. Rossz érzéseim vannak miatta. Úgy érzem, a gyerekem éhezik a figyelemre, és ez egy segélykiáltás a részéről 

– mondta erről az anya, akinek egyébként nyilván fogalma nincs arról, mi zajlik a lánya fejében. Ugyanakkor szeretné megjavítani kettejük kapcsolatát, mivel, ahogy ő mondja, egy lánynak szüksége van az anyjára, és az anyának is a lányára. Kérdés, hogy jó módszert választott-e a békülésre, az állandó cseszegetés ugyanis ritkán szokta meghatni az embert és meghozni a kedvét ahhoz, hogy könnyek között ugorjon a cseszegető személy karjaiba. Nem ez volt az első eset egyébként, hogy anyuka álságos aggodalmat tanúsított a lánya iránt, júniusban ugyanis azt mondta, 

elszomorít, hogy úgy érzi, így kell kifejeznie magát, holott teljesen hasztalan az egész.

Forrás: US Magazine