Ahogy ő maga is fogalmazott, Magyarország a hazája, de New York az otthona. A kontinensek között ingázó, éppen Budapesten tartózkodó szupermodellt egy nagy munka előkészületei közben kaptuk el: május elején jótékonysági Pop-Up boltot nyit a Váci utcában. Erről is, de Debreceni Zita vádjáról is kérdeztük, mely szerint a modell vásárolta az Instagram-követőit.

Folyamatosan ingázol Amerika és Budapest között. A divatvilágon kívül mi az, ami New Yorkban megfogott?

 New Yorkban mindenki különböző helyről érkezett, nap mint nap eltérő kultúrákkal, vallásokkal, politikai nézetekkel találkozok, mindenki teljesen másképp fejezi ki saját magát. Szerintem ez csodálatos. Olyan, mintha egy városba lenne beszorítva az egész világ.

Ha már az önkifejezést említetted, te a ruhákkal tudod legjobban kifejezni magad?

Nem, inkább a szavakkal. Ha a divat leírhatna engem, azt mondaná, hogy egy nagyon kényelmes ember vagyok. Amikor nem dolgozom, melegítőt és bő pólót hordok, mindegy, hogy éppen New Yorkban vagy Békéscsabán (Enikő szülővárosa – a szerk.) vagyok.

Mennyi idő alatt készülsz el reggelente, ha nem mész dolgozni?

Szakmai ártalom, de ha nem a kamerák előtt vagyok, akkor teljesen másképp gondolkodom az öltözködésről, mint munka közben. Általában cicanacit, sportcipőt, egy bő pólót viselek, amit egy blézerrel teszek elegánsabbá. Hétvégente pedig mindig szemüveget hordok.

New Yorkban több hírességgel is találkoztál már. Ki tette rád a legjobb benyomást?

Beyoncé. Kiskorom óta Destiny's Child rajongó vagyok. Amikor találkoztam Beyoncéval, megdicsérte a ruhámat, ami egyébként egy sima fekete Zarás ruha volt, én meg annyira zavarba jöttem, hogy elpirultam. 

Egy hónap múlva, május 10-11-én egy különleges Pop-Up boltot nyitsz az UNICEF-fel karöltve a Váci utcai H&M showroomjában, hogy a befolyt összegből a rászoruló leánygyermekeket támogassátok. Hogyan jött a Pop-Up bolt ötlete?

Szerencsésnek mondhatom magam, amiért jó gyerekkorom volt, de amikor különböző statisztikákat láttam arról, hogy mennyi gyermek és nő él borzalmas körülmények között, belefájdult a szívem. Az UNICEF tavaly ősszel indította el a Bajnok-programját, amiben különböző ismert emberek segítenek a rászorulókon a saját kapcsolati tőkéjüket felhasználva, ebbe a programba kapcsolódtam be én is. Olyan lánygyermekekért szeretnék küzdeni a szervezettel karöltve, akik nem olyan szerencsések, mint amilyen én voltam, hanem akik nehéz körülmények között élnek és már az is hátrányt jelent az életükben, hogy lánynak születtek.

Mivel én a divat világában mozgok, a lányok pedig imádnak vásárolni, kitaláltam, hogy nyithatnánk egy olyan boltot, ahol a divatszakmából ismert barátaim által adományozott ruhákat és kiegészítőket lehet megvásárolni. Itt bárki válogathat majd az exkluzív hazai és világmárkák, illetve ismert emberek által felajánlott különleges darabok között. Igyekszünk mindegyikhez valamilyen személyes történetet is csatolni, és nem kell attól sem tartani, hogy ezeket elérhetetlen áron kínáljuk majd. A cél az, hogy minél többen kövessék a példámat. Mindenkinek a szekrényében foglalják a helyet a ritkán hordott kincsek, sokszor mégis nehezen engedjük el ezeket. Most megválhatunk tőlük úgy is, hogy közben jól érezzük magunkat a barátainkkal, szerzünk néhány új, izgalmas darabot és jót is teszünk. Sőt, az első tíz legsikeresebb adománygyűjtő még a nyitás előtt nézhet körbe velem a Store-ban, és elsőként válogathat a ruhákból és kiegészítőkből. Mindenkit buzdítok, hogy jelentkezzen a programra.

Te milyen ruhákat adományozol?

Már vagy 4-5 zsáknyi ruhát szedtem össze a ruhatáramból, de amikor Budapestről hazamegyek New Yorkba, mindig újra megnézem, mit tudnék még felajánlani. A Solid&Stripednek terveztem egy fürdőruhát, az például elérhető lesz.

Mennyire ragaszkodsz a ruháidhoz?

Nem halmozom őket, de szentimentális okok miatt néhány darabhoz nagyon kötődöm. A legféltettebb ruhám egy hordhatatlan bőr minibody az Yves Saint Laurenttől, amiért foggal-körömmel harcoltam.

És melyik rólad készült fotó tetszik neked a legjobban?

Minden fotóművész más stílusban, koncepcióban fotóz. Mindegyik képet tudom nemcsak a saját, de a fotós szemével is nézni. Sokra vagyok büszke. A legtöbbet egy holland párosnak, Inez & Vinoodh-nak köszönhetek, velük dolgoztam a legtöbbet. Ők mutatták meg, hogy a munkájuk valóban művészet. Minden fotózás kiindulópontja a megrendelő, az ő igényeit kell kiszolgálni, de Inez & Vinoodh átlépnek ezeken a gátakon és a saját művészetüket is beleviszik a képekbe. Olyan kapcsolatot alakítanak ki a sminkessel, a hajművésszel, a modellel, hogy az egész fotózás egy könnyed balettelőadásnak tűnik.

Ha balettozni nem is balettoztál, de úszni már úsztál a kamerák előtt, méghozzá a vlogodban, Hosszú Katinkával. Miért pont vele készítettél két videót is a Youtube-csatornádra?

Régóta figyelem Katinkát, büszke vagyok a teljesítményére. Szerintem ő egy igazi, két lábbal a földön álló nő, aki kemény munkával folyamatosan törtet előre.

Van olyan szakmabéli, akit riválisodnak tartasz?

Szerintem teljesen felesleges a rivalizálás. Még akkor is, ha hasonlítunk egymásra egy másik modellel. Akkor tudok a legjobban teljesíteni, ha kihozom magamból a maximumot, nem pedig úgy, hogy megpróbálok egy másik lányt elnyomni.

Nemrég Debreczeni Zita azzal vádolt meg, hogy vásároltad az Instagram-oldalad követőit. Mit gondoltál, amikor meghallottad a vádját?

Váratlanul ért. Éppen vidéken az egyik barátnőmmel és a kisfiával hímeztünk húsvéti nyuszikat, amikor az egyik ismerősöm rám írt, hogy láttam-e a híreket. Elolvastam, de nem folytam bele a dologba, szerintem ez a vita nem kettőnk között, hanem két másik személy között zajlott. Azt, hogy ebbe az én nevemet is belekeverte Zita, sajnálatosnak tartom. Eddig kettőször találkoztam vele, amikor kedvesen és tisztelettudóan viselkedtünk egymással.

A másik személy, akire céloztál, Kajdi Csaba, aki sokat segített a karrieredben?

Igen. Nem követtem túlzottan nagy figyelemmel az eseményeket, de láttam, hogy Csabi a videóiban válaszolt a történtekre. Én nem szeretek hirtelen felindulásból reagálni, inkább próbálom magamba szívni a gondolataimat, átgondolni őket még egyszer, és ha másnap is fontosnak érzem, hogy reagáljak, akkor megteszem. Zita megjegyzése utáni napon amikor felkeltem, úgy éreztem, nekem ezzel nem szükséges foglalkoznom.

Nem is érintett fájdalmasan a vád?

Egyáltalán nem. A legtöbb negatív kritikát, amit kapok, viccesen fogom fel. Írták már rám azt is egy rólam szóló cikk kommentjében, hogy ufófejem van, én meg úgy nevettem rajta, hogy potyogtak a könnyeim. Úgy gondolom, ilyenkor a másik félben van valami legbelül, ami igazából nem is felém irányul.