A főapát interjút adott a pannonhalmi gyermekbántalmazásról

Várszegi Asztrik főapát a Nők Lapjának nyilatkozott a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban történt gyermekbántalmazásokról, amelyeket 2014 ősze óta vizsgálnak. Az interjúból kiderül, tavaly októberben kereste meg néhány egykori diák, akikkel több mint egy évtizeddel ezelőtt elfogadhatatlanul viselkedett egyik tanáruk, aki a bencés rend tagja volt. (Az ellene indult vizsgálat miatt kilépett a rendből.)

„Én november 4-én fel is állítottam egy vizsgálóbizottságot, ami Hortobágyi T. Cirill perjelből, dr. Palotai Gabriella pszichiáterből és jómagamból áll. A vád alá vett egykori nevelőtanárt munkakörei alól felmentettem, összes korábbi diákját pedig megpróbáltuk utolérni. Végül több mint 60 diákkal sikerült elbeszélgetnünk, és további sértettekre is fény derült.”

A vizsgálat eredményéről tájékoztatta a római Hittani Kongregációt, akik megvizsgálták az ügyet, és azt kérték, hogy egyházi bíróság előtt folytassanak egyházjogi eljárást, ami még mindig tart.

Mi történt pontosan?

Várszegi Asztrik szerint kétféle bántalmazás történt: az érintett tanár „rendkívül szoros lelki kapcsolatra törekedett a diákjaival. Azt akarta, hogy érzelmi kapcsolatba kerüljenek egymással, vonódjanak be egymás életébe, feltétel nélkül fogadják el őt, mert csak így tudnak előrehaladni. [...] Úgy mondanám, hogy zsarolta a diákjait, visszaélt az érzelmi kiszolgáltatottságukkal.”

A másik fajta bántalmazás „a diákok testi intimitásának a megsértését, egészen pontosan illetlen érintéseket jelentett, ami első hallásra nem tűnik olyan borzasztónak, hiszen a közvélemény szexuális bántalmazáson szinte kizárólag csak a kifejezetten durva praktikákat érti, valójában azonban egy érintés is lehet súlyos dolog. Amikor az áldozatok érzelmileg labilis állapotban voltak, az elkövető ilyen módon gondolta lenyugtatni őket. Noha egyetlen diák sem számolt be arról, hogy ezeknek az érintéseknek erotikus töltete lett volna, mégis mindegyiküket trauma érte”.

Mi lesz most? 

A főapát elmondása szerint nem tehetnek mást, mint hogy szembenéznek a történtekkel, és mindenkinek segítenek – jogi, orvosi és pszichológiai értelemben –, akinek szüksége lehet rá. „Hogy többé ilyen soha ne fordulhasson elő, teljesen újjáalkottuk gyermekvédelmi szabályzatunkat. Pszichiáter és pszichológus szakemberek kísérik iskolai nevelőmunkánkat és diákjainkat. Célunk az, hogy minden diákunk legyen tisztában a veszélyforrásokkal és meg is tudja magát védeni. Ebbe a munkába a szerzetesek és az iskola mellett a szülőket is be kell vonnunk.”

A bántalmazások több mint egy évtizeddel ezelőtt történtek, az egykori áldozatok most 24, de inkább 28-30 évesek. Egészen idáig senkinek sem beszéltek a történtekről, volt, aki azt hitte, hogy az ilyesmi a kollégiumi élettel jár, más azt hitte, csak vele történt ilyesmi. „Bizottságunk pszichiáter tagja szerint a bántalmazások töredékéről számolnak csak be a gyerekek akkor, amikor történik, és a fiúknál ez az arány még rosszabb, mint a lányoknál. És nem szabad elfelejteni, hogy kamaszokról van szó, akik eleve bizonytalanabbak a környezetükkel kapcsolatban és saját magukat illetően is, ők még nehezebb szólnak.”