horoszkóp
terezkorutizsaruk

Először és utoljára beszélnek magukról és a robbantásról a Teréz körúti merényletben megsérült rendőrök

2017.05.31. 09:36

Nyolc hónappal a merénylet után újra egészségesen jelentkezett szolgálatra az a két rendőr, akik életveszélyes sérüléseket szenvedtek a  Teréz körúti robbantásban . Június elsejétől folytatják hivatásukat.

Andirkó Szabina és Vantara László törzsőrmesterek először és utoljára beszélnek magukról, a 2016 szeptemberében történt robbantásról, érzéseikről és hivatásukról.

Honnan jött, hogy rendőrnek álljanak?

Andirkó Szabina érettségi előtt még a omdellkedéssel kacérkodott, de rájött, hogy a szépség nem minden, és a szépségipar sem vonzotta anyyira. Mivel testvére határőr volt, ezért volt némi rálátása a hivatásra, ami meg is tetszett neki. Vantara László már a középiskolában gondolt rá, hogy rendőr lesz, de közben más is érdekelte, de ennél a korábbi elgondolásánál maradt.

Mi volt a legemlékezetesebb intézkedésük?

"...egy családi veszekedés volt még Óbudán. A bejelentés szerint egy fiú nem kapott pénzt az apjától, összevesztek, a férfi egy bárddal fenyegetőzött. Az információk szerint a férfi elment hazulról, ám a lakás átvizsgálása közben mégis ráakadtam. Erősebb volt, mint én, agresszív is, reflexből cselekedtem. Az vezérelt, hogy ártalmatlanítanom kell, ne tehessen kárt másokban. Szétfeszítettem a felkarját, és segítségért kiabáltam a járőrtársamnak, sikerült megoldanunk a helyzetet"

- mondta Andirkó Szabina.

Voltak-e már közösen szolgálatban?

Andirkó Szabina 2016 júniusában került jelenlegi szolgálati helyére. Elmondása szerint bele kellett szoknia az ottani feladatokba, rendezvénybiztosításokba és a belvárosi járőrözésbe. Már az első szolgálatban is Vantara László és egy másik kollégája mellé osztották be.

A szeptember 24-i szolgálat

Este 8-tól a vezénylés szerint másnap hajnali 4 óráig a Blaha Lujza tér és a Nyugati pályaudvar között láttunk el gyalogos járőrszolgálatot a körúton. Nyárias meleg volt, sokan jártak az utcán, ám jogsértést nem tapasztaltunk. Este 10-ig mindössze három polgár adatait kértük le, és egy taxist kellett figyelmeztetnünk, hogy tiltott helyen várja az utasát

- mondta Andirkó Szabina.

Vantara László nem is robbanásra, hanem pukkanásra emlékszik.

 ...szúró fájdalmat éreztem a nyakamban, azt hittem, egy szurkoló szórakozik, petárdát dobott rám

- magyarázta a rendőr, aki azt is elmondta, hogy az első gondolatai között volt az, hogy hol a társa.

Amikor oldalra fordultam, és megláttam Szabina mozdulatlan, vérző testét, megszűnt minden fájdalmam, tombolt bennem az adrenalin. Azonnal tudtam, nagy a baj, cselekednem kell, gyorsan. Fej- és nyaksérülése volt, dőlt belőle a vér. Próbáltak járókelők segíteni, de féltem, hogy még nagyobb bajt okoznak. Kiabáltam, hogy ne mozdítsák meg, mert lehet, hogy rosszat tesznek neki. Hogy tájékozódni tudjak, az utcatáblákat lestem. Nem hallottam semmit, beszakadt a dobhártyám. Belekiabáltam a rádióba, fogalmam sem volt, mit válaszol a központ. A rádióm kijelzőjének fényeit figyeltem, ha kialudt, akkor beszélhettem. Tudtam, a vészhelyzetről leadott adásomat vették.

Társán túl még valamire figyelnie kellett, hogy abban a kiszolgáltatott helyzetben nehogy valaki elvegye a fegyvereiket.

Amikor kiderültek a merénylet részletei, majd elfogták a gyanúsítottat:

Arra gondoltam, minél előbb fogják el, mert ismételni fog, más kollégák is veszélyben lehetnek. Mind a ketten megnyugodtunk az elfogásakor. A bíróságon szeretnénk a szemébe nézni. Jó lenne megkérdezni tőle a miértet. Gyanítom, erre soha nem kapunk hitelt érdemlő, valós, elfogadható vagy kielégítő választ. Indok nélkül, lesből, aljasul támadott ránk. Egy dolog érdekel, mikor lesz vége. Ítéljék el jogerősen, záruljon le az életünk ezen fejezete, mintha becsuknánk egy súlyos könyvet

mondta a rendőr.

Arra, hogy az eset mennyire tántorította el a hivatásuktól a két rendőrt, talán elég jó példa, hogy június elsejével ismét szolgálatba állnak, de Andirkó Szabina még hozzátette:

Arra esküdtünk, hogy akár életünk kockáztatásával is megvédjük a polgárok, a köz biztonságát.  Az, hogy túléltük, és itt vagyunk, csak új erőt adott.

Azt is elárulták, hogy ha visszamehetnének az időbe, akkor is vállalnák a szeptember 24-i szolgálatot. Mert még így is szerencséjük volt, és az esetnek köszönhetően azt is megtanulták, hogy érdemes élni, érdemes rendőrként élni.

(Zsaru magazin)