Ha létezett valaha Magyarországon igazi szobrász-sztár, akkor a hetvenes-nyolcvanas években Amerigo Tot, az egykor Fehérvárcsurgóról elszármazott Tóth Imre az volt. Kalandos életúttal – szökések, partizánakciók, az Édes élet Rómája – a háta mögött, a hatvanas évek végén, a háború után először hazatérve, ő (és Vasarely) testesítette meg a külföldre szakadt világhírű magyar művészt. A világhír azonban javarészt csupán Magyarországra korlátozódott; ma már műveit a Termini pályaudvar homlokzati díszítésén kívül Olaszországban is alig ismerik, nevére az interneten leginkább a Keresztapa 2-ben játszott testőrszerepe miatt találhatunk. Tot műveinek nagyobb része a mostani bemutatás előtt múzeumok raktárában vagy pincék, udvarok mélyén állt, a róla készült álló- és mozgóképek pedig archívumokban vagy rég elfeledett dobozokban hevertek. A Ludwig Múzeum kiállítása eredeti – gyűjteményekben őrzött illetve most felbukkant – Tot-művekből, a korszak dokumentumaiból és kortárs művészek erre a kiállításra készült, Tot alkotásaira közvetve vagy közvetlenül reflektáló munkáiból áll. A kiállítás készítői és a művészek felelevenítik és újrakonstruálják Amerigo Tot személyiségét és művészetét, miközben a dokumentumokból valamint korabeli magyarországi kiállítások anyagából kirajzolódik az Aczél-korszak kultúrpolitikája, és új megvilágításba kerül a magyar szobrászat történetének egy szelete is. A tárlat így átfogóan szól emlékezetről és felejtésről, és új kontextus-olvasatot kínál a feledésre ítélt félmúlt elfelejtett művészének személyéhez, munkásságához és hírnevéhez.
9 October 2009 – 3 January 2010
Amerigo Tot
Parallel Constructions
If there ever was a star-sculptor in Hungary, it was Amerigo Tot (born Imre Tóth in Fehérvárcsurgó) in the seventies and eighties. Returning to Hungary at the end of the sixties for the first time after the war and after an adventurous life – escapes, partisan-actions, life in the Rome of the Dolce Vita – Tot (and Victor Vasarely) represented for the Hungarian public the “world-famous Hungarian artist living abroad”. However, his fame was mostly confined to Hungary: apart from the frieze of the Termini Railway Station in Rome, his works are little known in Italy. Searching for his name on the internet yields results primarily in relation to his role in the film Godfather 2. Before the present exhibition the majority of Tot's works could be found in museum storerooms, cellars, or courtyards, while photographs and films of him were put away in archives or long-forgotten storage boxes. The exhibition at the Ludwig Museum is based on Tot's original works – some of which are preserved in collections, while others have just surfaced –, the documents of the age, and the works of contemporary artists reflecting on Tot's oeuvre. The curators and the artists involved remember and reconstruct the art and character of Amerigo Tot, present through the documents and the exhibition-material of the age the cultural policy of the so-called Aczél-era, and throw new light on an important phase in the history of Hungarian sculpture. Thus, the exhibition provides comprehensive reflection on remembering and forgetting, and offers new contexts to interpret the character, work, and fame of the artist who, although he was active in the recent past, has been nearly forgotten.