2010. július 26., Papp László Budapest Sportaréna, Vendég: Horgas Eszter

Az év egyik legnagyobb szenzációja, hogy Natalie Cole, a nyolc Grammy Díjjal elismert legendás énekesnő, az ugyancsak klasszikus legendaként számon tartott Nat „King” Cole lánya, Magyarországra érkezik!

Amikor Natalie Cole igen termékeny jazz kollekciója, az  Unforgettable...With Love megjelent 1991-ben, öt hétig időzött a slágerlisták első helyén és több, mint nyolcmillió példányt eladtak belőle csak az Egyesült Államokban. Arról pedig már nem is beszélve, hogy hat Grammy Díjat kapott érte, közte az Év lemezének és felvételének járót.

Az énekesnő ezek után sokak számára meglepő módon ahelyett, hogy kihasználta volna kivételes sikerét és azonnal belevágott volna egy újabb lemez készítésébe, inkább visszavonult és nekikezdett sok más ragyogó ötletének megvalósításába, többek között önéletrajza darabjainak összeillesztésébe. Megvárta, amíg az újabb dalok szétáradnak a szívében és a lelkében, így csak tavaly jelentette meg a kollekció második részét, a  Still Unforgettable-t. A siker ezúttal is fergeteges volt, hiszen nemcsak két Grammy Díjat nyert vele, hanem az NAACP Award Legjobb Jazz művészének járó elismerését is megkapta.

-       Az életben az időzítés a legfontosabb, és semmi nem sietett, hogy azonnal megjelentessek egy újabb albumot – mondta Cole. - Tavaly valahogy úgy éreztem, hogy eljött az én időm, persze a sikerre soha nincs garancia, amikor elkészül egy lemez, főleg egy olyan, mint ez. Hallgatni szoktam a  megérzéseimre, de nem akartam pofátlan módon az Unforgettable...With Love sikerét meglovagolni, úgyhogy inkább vártam. A Still Unforgettable végül nem csak azt bizonyította számomra, hogy érdemes volt türelmesnek lennem.

Natalie ezzel arra célzott, hogy mindkét fél legnagyobb örömére létrejött egy szeretetteljes együttműködés  a DMI Music és Rhino/WEA között, sőt Cole  életében először, a 21. stúdióalbumának a producere is lett. Natalie egyszer már  összeállt idős édesapjával, a legendás  Nat “King” Cole – lal egy posztumusz duettre az 1991-es remekmű címadó dalában, és most ezt újra megtette az elbűvölő “Walkin' My Baby Back Home” című szerzeménnyel, amelyet az énekesnő édesapja az ötvenes évek elején rögzített.

- Arra gondoltam, hogy ha lenne egy másik duettem apával, akkor annak élénknek, hóbortosnak és mulatságosnak kell lennie – mondta Natalie. - Ugyanakkor olyan dalt kerestem, ami egy bizonyos közönségrétegnek ismerősen cseng. Úgy érzem, ez tökéletesen megfelel mindkét szempontnak. Benne van a gyerek és a szülő közti szeretet és imádat, úgy érzem, mintha apa ott lenne mellettem. Ezt hogyan lehetne felülmúlni?

Ennek csak egy módja van, ha olyan dalok társaságában hangzik el, mint a “Walkin' My Baby Back Home”, amelyek önmagukban is slágerek és megvan a saját kis történetük. A Still Unforgettable című albumon Cole nem csak azokban a dalokban gondolkodott, amelyeket édesapja tette népszerűvé.

- Elhatároztam, hogy elmélyülök az  American Songbook oldalai között, és nem csak édesapám dalait választom ki, hanem olyan előadók szerzeményei közt is válogatok, mint Frank Sinatra, Lena Horne, Sammy Davis Jr. és Peggy Lee. Ezek a dalok az életről szólnak. Engem mint énekest, de a közönségemet is egy kedves, felejthetetlen utazásra visznek.

A Still Unforgettable borítóján találhatjuk a közkedvelt, klasszikusnak számító a “The Best is Yet To Come,”-ot , a “Come Rain or Come Shine,”-t vagy a “Nice ‘N' Easy”-t, és olyat is, mint például a “Coffee Time,”, amelyet Cole először énekelt el.

-       Kihívás volt elénekelni minden egyes dalt, hiszen az eredeti változatok annyira egyediek. Nehéz volt úgy megközelíteni ezeket, hogy ne veszítsék el azt a lényegüket, amitől annyira nagyszerűek lettek – magyarázta Cole.

Azért, hogy ez így legyen, az énekesnő és társproducere, Gail Deadrick igazán toplistás hangszerelők segítségét kérték, köztük John Clayton, Patrick Williams, Nan Schwartz és Victor Vanacore, akik egytől egyig úgy alkottak valami újat, hogy tiszteletben tartották az eredeti változatot.

„Az is egyfajta művészet, hogy valaki  a megfelelő előadót találja meg egy dalhoz” – mondta Cole, aki képes volt órákig ülni egy-egy szerzemény felett Deadrickkel, azon tanakodva, vajon az adott szerzemény illik-e az eredeti énekes stílusához és egyéniségéhez.

Mielőtt megkapta a Legjobb Új Előadónak járó Grammy Díjat 1975-ben, Natalie Cole a közönség és a kritikusok számára már jól ismert volt, akár R&B, pop és jazz énekesként is. Olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a “This Will Be (An Everlasting Love),”, az  “Inseparable,” , az “Our Love,”, az  “I've Got Love On My Mind,” , a “Pink Cadillac” és a “Miss You Like Crazy.”

A nyolcszoros Grammy Díjas művésznő továbbra is hódít a hangjával, és azzal az egyedülálló előadásmóddal, ahogy egész lényével életre kelti a dallamot és a szöveget. Most éppen a Still Unforgettable album dalaival járja a világot, hogy élőben népszerűsítse azokat.

-       Még mindig szeretek stúdióban dolgozni és fellépni is – mondta. - Ugyanakkor akárcsak édesapám, akkor érzem magam a legjobban, ha ott állok egy csodálatos nagy zenekar vagy egy dögös Big Band előtt.

Sok rajongóhoz hasonlóan, Natalie ezekben a dalokban megtalálja azt a szépséget, amit a maiakban már nem.

- Sok zeneszerző úgy érzi, hogy mindent el kell mondania – véli Cole. - Nem engedi meg a közönségnek, hogy álmodozhasson. Mindent annyira a szánkba rágnak, hogy nincs bennük semmi misztikus. Ezzel ellentétben a Still Unforgettable dallamvilága és dalszövegei olyanok, amelyek mindenkit megérintenek, elandalítanak, és elgondolkodtatják hallgatóikat, de leginkább a szívüket varázsolják el.