Azt lehet tudni, hogy december 2-án lesz egy koncertje a The Unbendig Treesnek az A38-on, de gyakorlatilag az utóbbi időben semmit nem lehetett hallani rólatok. Mit csináltatok, hova tűntetek el az elmúlt egy évben?
2009 egészét a lemezünk promóciózásával töltöttük Magyarországon, de Angliában is jártunk, az év végén pedig adtunk egy dupla koncertet a Várban. Utána érezni kezdtem, hogy ez nekem egy kicsit sok, és szeretnék visszacsöppeni a civil életbe. Meg is beszéltük, hogy az idei év csendes lesz, nem fogjuk keresni a lehetőségeket, és nem erőltetjük, hogy legyen egy második lemezünk még ebben az évben.
Nem veszélyes jegelni a jelenlétet ebben a szakmában? Nem tartottatok attól, hogy esetleg teljesen kikoptok a köztudatból?
Egyrészt nem sikerült, másrészt az internetes fórumokon jelen vagyunk. Az utóbbi két és fél évben harminc dal született, ebből elég sok megmaradt, most vagyunk úgy, hogy egy új anyag készen áll, mindenki elégedett vele, minden elvárásunknak megfelel. Meglátjuk mikor jelenik meg, most kezdünk gondolkodni a megvalósításon.
Mennyire melankolikus az új anyag?
A szöveg elég más irányt vett, sokkal pozitívabbak, de zeneileg hasonló síkon mozgunk. A zenekari tagváltással – az új basszusgitárosunk hárfán is játszik -, elég sok dalban lett a hárfának domináns szerepe.
A következő, decemberi koncerteteken, szerinted mekkora közönségetek lesz?
Mivel két vendégünk is lesz - az egyik Bocskor Bíborka, a másik Csepregi Éva, aki populáris tényező -, lehet, hogy általuk nagyobb fórumra teszünk szert, de ez sosem volt tervben. Évát azért hívtuk meg, mert mindig nagyon izgatott, hogy két nagyon eltérő stílusban működő előadóhogyan tud közösen létrehozni valamit.
Kovács Kati egy sikeres visszatérőként van számon tartva. Amikor Csepregi Évával közös munkába kezdtetek, ez a szemetek előtt lebegett?
Kovács Kati ugyanazt a stílust képviseli, amit a hatvanas években. Mi Éva mögé tesszük az unbending stílust. Két dalt fog énekelni, egyet duettben, egyet pedig egyedül fog előadni, ami gyakorlatilag egy ismeretlen Neoton dal. Ez úgy fogjuk átdolgozni, hogy Évát hárfa és zongora fogja kísérni. Teljesen új köntöst kap a szám. Nyílt titok, hogy nagyon szeretek decensen sokkolni. Az emberek azon része, aki az alternatív zenében jártas, el tud minket helyezni. Ebbe a képbe behozni Évát, szerintem sokkoló, ugyanakkor izgalmas dolog.
Miért pont Csepregi Évát szúrtad ki erre a feladatra?
Egyrészt én a Neotonon nőttem fel, másrészt az elmúlt öt évben, amióta személyesen ismerem, rá kellett jönnöm, hogy Éva olyan zenész, akitől nagyon sokat lehet tanulni. Elsősorban az attitűdjéből és munkamoráljából.
Miben más ő, mint a többiek?
A zenészei és az előadandó zene iránt olyan alázattal viseltetik, amit kevés mai zenésznél lehet tapasztalni. Ennyi tapasztalattal is annyira természetesen fogad el tanácsokat - függetlenül attól, hogy az aki adja, egy teljesen más generációból való -, ami a mai könnyűzenei életben nem jellemző. És úgy érzem, még mindig motoszkál benne a kísérletezhetnék.
Mikor hallhatunk tőletek magyarul is dalokat?
Az első lemezen volt egy dal, az új anyagból pedig kettő készült el magyarul, és most dolgozunk két másik szövegíróval, mert én nagyon nehezen jutok el odáig, hogy elégedett legyek egy magyar dalszöveggel, amit én írtam. Érdekes volt, amikor Évával elkezdtem beszélgetni arról, hogy nekem melyik Neoton szövegek tetszettek, akkor halkan megjegyezte, azokat ő írta. Felajánlotta, hogy szívesen megpróbálná most is. Nagyon jól megragadja a dalok hangulatát. Persze iszonyatosan féltem, mi lesz belőle. Első körben baromi furcsa volt, hogy más írta a számra a szavakat, de amikor elkezdtem ráilleszteni a dallamra, rájöttem, jóval könnyedebb, mint amiket én szoktam írni, de tökéletesen passzol a zenére, és fellélegeznek tőle a dalok. A terv, hogy az egész lemez magyarul és angolul is felvegyük.
Havasi Balázs mennyire tud részt venni az alkotás folyamatában? Van elég ideje a zenekarra?
Ebben az évben nagyon pörög a saját munkáival, most is az év végi nagykoncertjére készül, november 26-án lesz a Kongresszusi központban. Itt mi is fel fogunk lépni Bíborkával. Az, amit csinál, befolyásolja a zenekar fejlődését, rányomja a pozitív bélyegét a zenekarra. Kezd máshogy dolgozni, mint annak idején. Úgy érzem, sokkal keményebben műveli a zenének a munka részét. A próbákon észreveszem, hogy sokkal jobban összpontosít, annak köszönhetően, hogy most a The Unbendig Trees-en kívül egy egész szimfonikus zenekarral dolgozik. Zeneileg jobb csapatjátékos lett.
Hogy élted meg, amikor Tracey Thorn, aki Angliában és Amerikában is igen híres, feldolgozta első klipes dalotokat a You Are A Lover-t?
Nagyon furcsa érzés volt, persze jó is, de ugyanakkor olyan, mint amikor az ember férjhezadja a lányát. Boldog vagy, de szorongsz is, mert el kell engedni a kezét. Szerencsére nagyon jól sült el, a felvétel és a fogadtatása is igen jó volt.
Ki tartja össze a zenekart?
Balázs és én.
Mi tartja Havasi Balázst a zenekarban?
Szerintem neki nagyon jó visszajönni a szimfonikusok után egy kis csendbe. Halkabb dalaink vannak, más igényeket szolgálunk ki, talán más rétegnek. Szerintem tetszik neki, hogy zeneszerzőként sokoldalú lehet.
Könnyebbé vagy nehezebbé teszi a dolgotokat, hogy a lemezkiadótok Angliában van?
Egyértelműen könnyebbség. Egyrészt az emberek többsége sznob: ami Angliában kiadatott, az csak jó lehet. Másrészt sokkal nagyobb piac, sokkal nagyobb a mozgástér. Ha lesz új lemezünk, az jövőre – ősszel - fog megjelenni.
Ha megszűnik az MR2, hol fognak megszólalni a dalaitok?
A Petőfi eddig sem játszott túl sokat minket, a The Originalt leszámítva. Így ott, ahol eddig. Inkább azokat fogja érinteni a rádió megszűnése, akiket állandóan hallani lehetett. Teljesen fölösleges sírni, petíciókat írni, mindig lesznek lehetőségek, meg kell őket találni. Nyitni kell az internet felé. A rajongók ma már nem gyűjtenek lemezt, inkább koncertre járnak.
Fogtok még együtt dolgozni Szűcs Krisztiánnal?
Nem. Az egyszeri poénnak volt jó. De most dolgozom egy magyar zeneszerző- előadó-producerrel egy egészen új produkción, de ő nem a Krisztián.