Ha kíváncsi minderre, olvassa cikksorozatunkat, amelyben olyan betegségeket mutatunk be, amelyek évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt még halálosak voltak, de mára már az egészségügy és gyógyszeripar fejlődésének köszönhetően kezelhetőek, gyógyíthatóak lettek, vagy akár el is tűntek teljesen.
A természet édes bosszúja
Az emberiség egy világjárvánnyal néz szembe, ami úgy tűnik, a természet bosszúja a modern kori egészségtelen életmódért. Az almatípusú elhízottak jó, ha időben észbe kapnak: nekik nagyobb esélyük van arra, hogy csatlakozzanak ahhoz a több százmillió emberhez, akik cukorbetegségben szenvednek világszerte - a számuk gyors ütemben, évről-évre nő. De ki vállalkozna arra, hogy belekóstoljon mások vizeletébe?
A cukorbetegség pontos diagnózisának kedvéért, a középkori Európában a gyógyítók minden további nélkül belekóstoltak mások vizeletébe. Ugyanis már akkor felismerték, hogy a vizelet édeskés ízűvé válása jelzi azt a betegséget, amely elsősorban a vizeletmennyiség megemelkedésében mutatkozik meg, de számos egyéb tünet mellett akár a beteg halálához is vezethet. Persze például az indiai gyógyítók már akkoriban is beérték azzal, hogy megfigyeljék a hangyák viselkedését a vizelet környezetében, hiszen ezekről ismert volt, hogy a cukros folyadékokra gyűlnek.
A diabéteszt már az ókorban is ismerték, tüneteit leírták, ám kiváltó okára csak 1869-ben Paul Langerhans német orvos jött rá. Latin neve is a fenti tünetre utal: a diabetes mellitus, magyarul mézédes átfolyást, „cukorvizelést” jelent. Langerhans állapította meg, hogy a hasnyálmirigy bizonyos szigeteinek elégtelen működése vezet a szervezet krónikus anyagcserezavarának kialakulásához.
A modern kor járványa
Amikor két torontói orvos, Frederick Grant Bating és John Macleod felfedezte azt az eljárást, amellyel a szarvasmarhák hasnyálmirigyéből az inzulin kivonható – ezért 1923-ban Nobel-díjat is kaptak – még elegendőnek tűnt az állati eredetű készítmény mennyisége a betegek kezelésére. Hamarosan azonban szükségessé vált a szintetikus előállítás módszereinek kidolgozása is, ugyanis az inzulingyártás már csak így tudott lépést tartani a rohamosan emelkedő kereslettel.
A cukorbetegség járványszerű terjedését jól mutatja, hogy míg 1990-ben még hozzávetőlegesen 100 millió cukorbeteget tartottak számon a világon, 2010-ben már 285 milliót, 2030-ra pedig már a jelenlegi esetek megduplázódását vetítik előre a szakértők. Az USA-ban egy szervezet (National Center for Chronic Disease Prevention and Health Promotion) felmérése szerint a 2000. után született amerikaiak egyharmada cukorbeteg lesz az élete folyamán. Nem véletlen, hogy ott már hivatalosan is járványról beszélnek.
Magyarországon 800 ezerre becsülik a cukorbetegek számát, és ugyanennyien lehetnek azok is, akiknél hamarosan kialakul a betegség. Ezt az állapotot hívják prediabétesznek, amelyben a szervezet lassan feladja a küzdelmet a hatalmas adagokban érkező cukorral szemben, a hasnyálmirigy ezért már nem képes elegendő inzulint termelni és „kiég”. Előrejelzések szerint a cukorbetegség gyakorisága néhány évtized múlva nálunk is eléri a 10 százalékot.
A betegség ugyan elsősorban a fejlett, nyugati világot sújtja, az előfordulása rohamosan emelkedik Kínában és Indiában is. Jelenleg Indiában tartják nyilván a legtöbb 2-es típusú (általában elhízáshoz kapcsolódó, felnőtt korban kialakuló) cukorbeteget a világon, ami azért figyelemreméltó, mert a kórt mindeddig egyértelműen a fejlett, nyugati világ betegségeként tartották számon. Manapság azonban már számításba kell venni, hogy míg Európában és Amerikában – a régóta zajló felvilágosító kampányok következtében – egyre többen térnek át az egészséges táplálkozásra, addig Ázsiáról ugyanez még nem mondható el. Az utóbbi évtizedek gyors urbanizációja, a kevesebb testmozgás Kínában is megtette a hatását. Az elkövetkező húsz évben azt jósolják, hogy a 2-es típusú cukorbetegek száma több mint háromszor nagyobb ütemben fog nőni a fejlődő országokban, mint a fejlett társadalmakban.
Mitől leszünk cukorbetegek?
Pontos válaszok nincsenek, de a genetikai tényezők és a környezetszennyezés mellett minden bizonnyal szerepet játszik a betegség kialakulásában a helytelen táplálkozás és az egészségtelen életmód is. Ezt támasztja alá, hogy az esetek túlnyomó többsége a 2-es típusú diabéteszbe esik (a cukorbetegség típusairól bővebben itt olvashat), amelyet ugyan genetikai tényezők hajlamosítanak, de csak fokozatosan, gyakran az egészségtelen életmód következtében alakul ki. Az úgynevezett metabolikus szindróma az az állapot, amely a 2-es típusú cukorbetegséget általában megelőzi: ezt elhízás, magas vérnyomás, kóros vérzsír-összetétel és szénhidrátanyagcsere-eltérés jellemzi. Ennek tipikus külső jele az úgynevezett almatípusú elhízás: tudományos kutatások szerint ugyanis elsősorban a hasra és törzsre lerakódott zsírtömeg hajlamosít a diabéteszre (meg az agyvérzésre és a szívkoszorúér betegségre). Pedig a felnőttkori cukorbetegség a kockázati tényezők kiiktatásával – elhízás, dohányzás, alkoholfogyasztás – az esetek 90 százalékában megelőzhető lenne.
Csak semmi pánik!
Bár a betegség mind a mai napig gyógyíthatatlan, a gyógyászat fejlődésének köszönhetően, és természetesen életmódváltást feltételezve, a cukorbetegséggel jóformán tünetmentesen együtt lehet élni. Megkérdeztük Dr. Kis János Tibor diabetológus szakorvost is arról, hogy mit kell tennie, miket kell ennie egy cukorbetegnek ahhoz, hogy kordában tarthassa a betegségét. A szakértő elmondta, hogy – csakúgy, mint mindenki másnak – a cukorbeteg, vagy a betegségre hajlamos embereknek is az egészséges étrendre kell odafigyelniük, vagyis betegségük elején elegendő a magas kalóriatartamú, zsíros illetve azon ételek kerülése, melyek gyorsan emelik a vércukrukat. Az 1-es (kezdetétől inzulinfüggő, általában fiatalkorú) és a 2-es típusú cukorbetegeknek betegségük későbbi stádiumában azonban már jobban kell figyelniük a táplálékuk szénhidráttartalmára, azok minőségére, pontosan ki kell számolniuk az ételek szénhidráttartalmát, inzulinadagjukat ehhez, az aktuális vércukorértékükhöz és a tervezett fizikai, esetleg szellemi terheléshez kell igazítaniuk. A testmozgás fokozását egyénileg kell meghatározni, a fokozatosság és a rendszeresség elvének megtartása mellett. Ha a cukorbeteg édességet szeretne fogyasztani, akkor elsősorban cukormentes, cukorpótlókkal, természetes, esetleg mesterséges édesítőszerekkel édesítettek javasoltak. Az 1-es típusú cukorbetegek diagnózisuk felállításától, - mai tudásunk szerint életük végéig - inzulinkezelést igényelnek. A 2-es típusú diabétesz is sajnos progresszív természetű, a legtöbb beteg előbb-utóbb inzulinkezelésre szorul, mellyel nem szabad túl sokáig várni, mert a túl kései inzulinadás a cukorbetegség szövődményeinek kialakulásának esélyét, súlyosságát növelheti. A korai inzulinkezelés ráadásul a betegség progresszióját is képes lassítani.
Egyes vélemények szerint a diabétesz nem is betegség, hanem inkább „csak” egy állapot. Ezt a vélekedést az olyan emberek példája támasztja alá, akik láthatóan képesek ugyanolyan teljes életet élni, mint egészséges társaik. Gondolta volna például, hogy a szuper szexi hollywoodi sztár, Halle Berry is cukorbeteg? Az egészséges táplálkozás, a vércukorszint folyamatos mérése, és az inzulin pontos adagolása a cukorbetegek számára is teljes életet tesz lehetővé. A cukorbetegek akár egészségesebb életet is élhetnek, mint mások, hiszen fokozottan odafigyelnek a helyes táplálkozásra, és rendszeresen sportolnak. Valóban elgondolkodtató, hogy vajon ki számít egészségesebbnek: egy rendszeresen sportoló és diétázó cukorbeteg, vagy egy stresszes, mozgásszegény életet élő, dohányos nem cukorbeteg?
Ez a cikk a Sanofi közreműködésével készült.