Nem telik el úgy hét, hogy ne olvasnánk a címlapokon: szexuális erőszak áldozata lett egy gyerek vagy fiatal. A szexuális visszaélés nem mai borzalom: a kémnőként elhíresült (azóta rehabilitált) Mata Hari is áldozat volt. Mégpedig az iskolaigazgató szexuális molesztálásának áldozata.

Paulo Coelho,  a népszerű brazil író A kém című legújabb regényében Margaretha Geertruida Zelle, vagyis Mata Hari, a híres egzotikus táncos, az igazságtalanul kivégzett, kémként megbélyegzett nő izgalmas életének részleteit tárja fel. Korábban számos film is felidézte emlékét, a filmvásznon a legszebb színésznők játszották el szerepét, többek között Asta Nielsen, Greta Garbo, Marlene Dietrich, Gábor Zsazsa, Sylvia Kristel és Jeanne Moreau. Igazi „végzet asszonya” volt, aki korának leghíresebb és méltán népszerű férfiúit csábította ágyába.

Mata Hari 1876-ban született a hollandiai Leeuwarden városban. Szülei jómódban éltek, mindent megadtak lányuknak, amit pénzen meg lehetett venni. Kalapüzletük volt, és már nagyon korán kőolajba fektették pénzüket. Margarethát magániskolába járatták, lovagolni és táncolni tanították.

1889-ben a család sorsa rosszra fordult, a lány apja csődbe ment, anyja beteg lett. Nem akarták, hogy része legyen a szomorúságban, ezért Leidenbe küldték tanulni, azzal az elhatározással, hogy a lehető legkifinomultabb nevelésben legyen része, és óvónő lehessen.

Mata Hari 16 éves volt, amikor a neves intézmény igazgatója megrontotta őt.

 „Majdnem minden férfi, akit megismertem, vidámságot, ékszereket és társadalmi rangot hozott az életembe. Soha nem bántam meg, hogy találkoztam velük – kivéve a legelsőt, az iskolaigazgatót, aki megrontott, amikor tizenhat éves voltam. Behívatott az irodájába, bezárta az ajtót, a lábam közé nyúlt és elkezdte simogatni magát. Először igyekeztem ellenállni, udvariasan arra hivatkozva, hogy ez nem a megfelelő pillanat, de ő nem mondott semmit. Lesöpörte a papírokat az asztaláról, hasra fektetett, és csak egyszer hatolt belém, mintha félne valamitől, mintha attól tartana, hogy valaki betoppan és rajtakapja.” (Részlet Paulo Coelho A kém című könyvéből)

És mindezt hogyan élte meg, mit írt az esetről a börtönben készült levelekben a kivégzése előtti két hétben?

„Anyám virágnyelven elmagyarázta, hogy az „intimitás” egy férf és egy nő között csak akkor helyes, ha szerelmesek egymásba, és ha ez a szerelem életük végéig kitart. Zavartan és rémülten léptem ki abból a szobából, elhatároztam, hogy nem mondom el senkinek, mi történt, aztán egy napon egy másik lány szóba hozta, amikor többen beszélgettünk. Megtudtam, hogy két társammal is megtörtént ugyanez, de hát kihez is fordulhattunk volna? Azt kockáztattuk volna, hogy kirúgnak az iskolából, így hát nem meséltünk otthon semmit, hallgattunk az esetről. Egyedül az vigasztalt, hogy nem én vagyok az egyetlen. Később, mikor Párizsban híres lettem a táncfellépéseim miatt, a két lány elmesélte a többieknek, és kis idő múlva egész Leiden tudta, mi történt. Addigra az igazgató nyugdíjas lett, és senki nem merte szóba hozni előtte a témát. Nem ítélték el, sőt! Épp ellenkezőleg! Sokan még irigyelték is, amiért együtt volt a sikeres dívával. A  közösülést attól a pillanattól kezdve gépies dolognak tekintettem, aminek semmi köze a szerelemhez.” (Részlet Paulo Coelho A kém című könyvéből)

 

Vajon mennyiben játszott szerepet Mata Hari életének alakulásában ez a korai élmény? Másképpen bánt volna a férfiakkal, jó asszonya lett volna alkoholista férjének, és meghunyászkodott volna, ha ez nem történik meg vele? Vagy akkor is kitört volna a kor szerinti átlag női életből, fegyverként használva a szexualitást?

Mata Hari esetében már nincsenek válaszok a feltett kérdésekre. A jelen áldozatai sokáig hallgatnak, sokuk pedig teljesen elfojtja magában az átélt borzalmakat – amelyek megfelelő segítség nélkül mérhetetlen károkat okoznak.

További információkat és segítséget kaphat: www.gyermekbantalmazas.hu

 

Paulo Coelho A kém című könyv megrendelhető:

http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/a-kem