Április 14-én választja ki a zsűri a Kalap Kabát utcazenész tehetségkutató produkciói közül azt a tízet, amit mindenképpen látni szeretne a műsor szentendrei elődöntőjében. A nagy döntést megelőző hetekben bemutatjuk a jelentkezőket, aztán április 14-e után néhány nappal önök is megtudhatják, melyik tíz produkcióval találkozhatnak garantáltan Szentendrén.

Az elődöntőbe összesen 12 produkció juthat be, ezért azoknak is van esélyük a továbbjutásra, akiket nem választ ki a zsűri első körben, ők egy nagy, internetes szavazáson vesznek majd részt május elejétől. Most pedig nézzék meg a mai négy produkció bemutatkozását!

Let the cigar die

Két tagú akusztikus formáció Tiszakécskéről. Saját számok mellett rengeteg feldolgozást is játszanak. Mindenhol zenélnek, utcán kisebb pubokban, fesztiválokon is.

Blanár Levente - ének, gitár és Sánta Zoltán - gitár

Finding Ádám

„Középiskolában gitárt ragadtam, és elkezdtem énekelni kedvenc dalaimat, valamint verseket írni. A versekből később saját dalok lettek. Aztán megismerkedtem a blues műfajával és az utóbbi években sokat játszottam is azt. Gyakran fordulok meg Budapest különböző aluljáróiban, hogy szórakoztassam az utca emberét, nyáron pedig nekivágok a gitárommal a világnak, aztán ki tudja, milyen messzire jutok.”

Szakálos Ernő

„Sosem vonzott a színpad és a csillogás, a fény, ahogy a műmosolygásokkal díszített sablonbeszélgetések sem. Egyenesen irritál és blokkol, ha meglátok egy fényképezőgépet, vagy kamerát, amint próbálja megörökíteni a zenénket, zenémet. Az utca más, ott emberek vannak, sorsok, és néha elég egy dal, hogy túlsegítse a mai modern rohanó embert a nehéz hétköznapokon. Utcazenei pályafutásom 17 évesen kezdődött, gyenge gitár- és énektudással Egerben ültem, ültünk ki először az utca népét szórakoztatni. Majd jött Szeged, ahol 5 éven keresztül amikor. és ahol csak tudtam. barátkoztam az utcával, zenét kínálva neki. A Dugonics tér lett a központ, itt ha elkezdtem zenélni, biztos lehettem benne, hogy fél órán belül zenésztársaim is lesznek, barátok, akikkel pillanatnyi boldogságport próbáltunk szórni bárki szemébe. Alakult is egy kisebb együttes, de inkább baráti társaság, zenéltünk mi itthon mindenhol, Pécstől kezdve, Budapesten át, Kondoroson keresztül, Nagybánhegyesig. Legtöbbször csak random az utcán, azonban néha még fellépésekre is felkértek minket, persze hangsúlyoztuk, mi utcazenészek vagyunk. Az "együttes" felbomlott.. Azóta igyekszem minél több helyre eljutni, megismerve más országok utcáit. Zenéltem Máltán egy nyarat, a szűk Vallettai főutcán, nemrég pedig Las Vegasban volt szerencsém tapasztalni, hogy az utca ott is utca, és ha kellően tiszteled, befogad és szeret.”

Tükezoo

A 2008-ban alakult pécsi zsebzenekar már több ízben lépett fel a Quimby, a Vad Fruttik és a Heaven Street Seven zenekarok meghívott vendégeként, 2013-ban pedig elnyerte a Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai zsűri díját. Különleges hangszerelési megoldásokból – kontrabasszus gitárral és ütőhangszerparkkal – barkácsolnak könnyűzenét a színpadon, bizonyítva, hogy ketten is elő lehet állítani egy komplett bandával felérő hangzást anélkül, hogy mindenféle kütyükhöz nyúlna az ember. Zenei világukban úgy váltogatják a különböző csontig tisztított, kiforgatott tánczenei alapokat a reggae-től a mulatósig, mint az estére készülődő lányok a ruhát, szövegeikkel pedig a hülyeség egyenjogúsága mellett törnek dárdát. A köztudatba underground kultzenekarként szivárognak be alattomosan, könnyen mozgatható hangszereikkel mindenféle zenei partizánakciókat hajtva végre. Így zenéltek már parasztház verandáján, vonaton, sörbiciklin, villamoson, felhőkarcoló tetején, és bármerre is járnak, a közönséget mindig megtanítják arra, hogy a „hip-hop nem egy sport”.